kap A: 1237/ ? Copou [sz.] [szn.] (OklSz.); [1237–1240] ? Copo [sz.] [szn.] (PRT. 1: 779); 1293 k. ? Kapou [sz.] [szn.] (OklSz. kopó a.); 1513 nyak kapaasokon [sz.] (CzechK. 111); 1570 k. koposzaiuk [sz.] (Gl.) J: 1 [ma főleg el~, be~] 1237/ ? ’hirtelen mozdulattal megragad, kezébe fog, szájába vesz | ergreifen’ # (), 1513 ’ua.’ (); 2 1527 ’részesül vmiben; elnyer vmit | bekommen; erreichen’ # (ÉrdyK. 613); 3 [ ~ vmin] 1527 ’az alkalmat megrtagadva mohón él vmivel, örül vminek, igyekszik vmit megszerezni | (mit beiden Händen) zugreifen’ # (ÉrdyK. 612); 4 [főleg el~] 1531 ’úrrá lesz vkin | ergreifen, bezwingen’ (ThewrK. 165); 5 1536 ’hirtelen mozdulattal nyúl vmi felé, vmibe | nach etw greifen, haschen’ # (Pesti: Fab. 11); 6 1536 ’körülrajong | umwerben’ (Pesti: Fab. 60 v.); 7 [főleg egybe~, össze~] 1566 ’összevész vkivel; rátámad | in Streit geraten; angreifen’ (NySz.); 8 1575 ’elfog vkit; véletlenül ott talál | erwischen; zufällig treffen’ (Heltai: Krón. 63 v.); 9 [főleg rajta~] 1585 ’tetten ér | ertappen’ # (Cal. 309); 10 [lábra, erőre ~] 1613 ’megerősödik; szokássá, divattá válik | zu Kräften kommen; in Aufnahme kommen’ # (NySz.); 11 [ma bele~] 1616 ’hirtelen (meggondolatlanul) belekezd vmibe | anfangen’ # (NySz.); 12 1619 ’erőszakkal elvesz, zsákmányol | erbeuten’ (NySz.); 13 1635 ’feljebb, magasabbra, vmilyen állapotra jut | sich aufrichten’ (NySz.); 14 [ki~] 1695 ’félre megy, kimegy; a mérték, illem határán túl megy | hinausgehen; ausschweifen’ (Gyöngyösi: ÖK. 3: 125); 15 [fel~] 1748 ’divatba hoz | in Mode bringen’ # (NySz.); 16 [főleg ~] 1750 ? ’rászokik vmire | sich etw angewöhnen’ # (NSz.), 1754 ’ua.’ (NSz.); 17 1779 ’talál, venni tud; 〈vmely munkára alkalmas egyént〉 talál, alkalmazni tud | finden, kaufen können; aufnehmen können’ # (NSz.); 18 [le~] 1832 ’hirtelen lerajzol, lefest, lefényképez, leír | abknipsen, einen Schnappschuß machen von etw’ # (NSz.); 19 [le~] 1838 ’megszid | heruntermachen’ (Tsz.); 20 [főleg ki~] 1842 ’verésben, szidásban részesül | Prügel, Schelte bekommen’ # (NSz.); 21 [be~] 1850 ’〈szeszes italból〉 iszik | trinken 〈alkoholisches Getränk〉’ (NSz.); 22 [vkire ~] 1898 ’bosszant | ärgern’ (Dobos: DiákSz.) Sz: kapdoz 1527 kapdoz (ÉrdyK. 612) | kapdos 1553/ kapdoſanac (Tinódi: Cronica C3) | kapat [gyakran igekötővel] 1660 kapatá ’elfogat, megtagadtat | jmdn festnehmen lassen’ (ItK. 12: 286); 1755 ’szoktat | jmdn an etw gewöhnen’ (NSz.); 1832 ’(hamarjában) etet | (eilends) Essen geben’ (ItK. 6: 490) | kapkodik 1768 kapkodót [sz.] (NSz.) | kapós 1776 ’olyan, aki mohón kap vmi után | habgierig nach etw haschend’ (NSz.); 1779 e./ ’olyan, amely után kapkodnak, ami könnyen elkel, elfogy | gangbar 〈Ware〉’ (NySz.); [ki~] 1790 ’(ki)csapongó | ausschweifend’ (NSz.) R: kapásból 1821 kapásból ítélvén ’hirtelen, gondolkodás nélkül | plötzlich; aus dem Stegreif’ (TudGyűjt. 5/8: 4); 1887 ’ua.’ (NSz.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg feltehetőleg a hirtelen becsukott, összezárt száj által keltett hang utánzására keletkezett. Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog.  (É.) χåpliŋ suj ’kopogó, kopácsoló zaj’; votj. kopi̮lt- ’szájjal mohón megragad’; finn kopaa- ’meglegyint, felugrik; recseg, ropog’, kopista-, koputta- ’kopog(tat), üt(öget); felugrik’, koppo- ’(meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt’; stb. Habár e szavak etimológiai összefüggése a kap-pal nem zárható ki, mégsem bizonyítható. A kikapós származékszó keletkezéséhez vö. kikapó ’kicsapongó, féktelen, duhaj’  (1695: Gyöngyösi: ÖK. 3: 125). Az ellatívusz raggal ellátott kapásból megszilárdult ragos alakhoz vö. a szublatívusz ragos kapásra ’hirtelen’  (1860: Bánhidi: Sportny.) adatot. A kap szublatívusz raggal ellátott folyamatos melléknévi igeneve szintén szófordulatot alkot: kapóra jön ’éppen jókor, a kellő időben v. alkalommal jön, érkezik’  (1870: NSz.).

MNy. 44: 23; TESz. kikapós a. is; SSA. kaapata a.; EWUng. kaffog, kapar, kapaszkodik, kapatos, kapocs, kaptat, kapzsi, koboz¹, koplal, kopó, kopoltyú, koppant