kanyarít A: 1636 El kanyarította (NySz.); 1817 karamit (NSz.); 1829 kanyarinta (NSz.) J: 1 [el~] 1636 ’elcsen | entwenden’ (↑); 2 1788 ’térít, terel; elfordít | lenken; abwenden’ (NSz.); 3 1792 ? ’ív alakban dob | schleudern, (bogenförmig) werfen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.), 1829 ’ua.’ (↑); 4 1807 ’meghajlít; ív alakot formál | beugen; eine bogenförmige Figur machen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 5 1807 ’ív alakban szel | bogenförmig abschneiden, schweifen’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1843 ’lódít 〈beszédben〉; 〈elbeszélésben〉 kitérőt tesz | flunkern; Umschweife machen 〈in der Erzählung〉’ (NSz.); 7 1845 ’írásművet alkot | schreiben’ (NSz.)
kanyarodik A: 1767 kanyarodik [▽] (NSz.); 1838 Kanyarodni [sz.] (Tsz.); 1863 Karamodik (Kriza [szerk.] Vadr. 504) J: 1 1767 ’〈út stb.〉 kanyarodik; meggörbül, elhajlik | sich schlängeln 〈Weg usw.〉; sich krümmen’ # (↑); 2 1784 ’tekeredik, csavarodik; (el-/meg)hajlik | sich winden; sich beugen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 45); 3 1792 ’〈jármű〉 haladás közben ív alakú fordulatot tesz, elfordít, elforgat | sich wenden 〈Fahrzeug〉, schwenken’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.)
kanyarul ∆ A: 1792 kanyarúlnia [sz.] (NSz.) J: 1 1792 ’kanyarodik; fordul | abschwenken; sich wenden’ (↑); 2 1802/ ’tekeredik; vmi köré csavarodik | sich winden; sich um etw ranken’ (NSz.); 3 1806 ’〈út stb.〉 ív alakban fordul, kanyarodik, hajlik | sich schlängeln, krümmen’ (NSz.)
kanyarog [1] A: 1802 kanyarog (Nyr. 37: 405); 1805/ kanyargó [sz.] (NSz.) J: 1 1802 ’dallamot díszítő elemekkel cifrázva ad elő | eine Melodie vortrillern’ (↑); 2 1805/ ’gyakori fordulókkal, irányát folyton változtatva halad | sich krümmen, schlängeln’ # (NSz.) Sz: kanyargós 1818 kanyargós (Márton J.: MNSz.–NMSz. Maeander a.)
kanyar ‹fn› A: 1807 Kanyar (MagyFűvészk. 34) J: 1 1807 ’parabola | Parabel’ (↑); 2 1808 ’szelet, levágott | Abschnitt. Segment’ (NSz.); 3 [jelzői értékben is] 1814 ’út irányának ívben való elhajlása, kanyarulat | Biegung, Kurve’ # (NSz.); 4 1828 ’út, folyó kanyarulatával közrefogott terület | durch eine Kurve umschlossene Fläche’ (NSz.)
kanyar ‹ige› ∆ A: 1808 Kanyarú [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1831 kanyartad (NSz.) J: 1 1808 ’kanyarodik, félkörben elmozdul | sich krümmen; schwenken’ (Tsz. Kanyarulni a.); 2 1831 ’térít, terel; fordít | lenken; wenden’ (↑)
Valószínűleg a szócsalád alapja, a kanyar ige fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A ’meggörbül, elgörbül’ jelentésű tő a konya, kunyerál stb. szócsaláddal függ össze. A szóvég -r gyakorító képző. – A többi ige végződése különféle igeképzők.
A kanyar névszó elvonás. | ⌂ Az igéből lett elvonva.
☞ NyK. 48: 281; MNy. 57: 301; TESz.; Benkő: FiktI. 160; EWUng.→ gamó, kandal, konya, kunyerál