kanonok A: 1405 k. kananok (SchlSzj. 493.); 1412 Kanonok [szn.] (OklSz.); 1560 k. kononoksag [sz.] (GyöngySzt. 2982.); 1757 Kánonokja (NSz.); 1787 Kánonak (NSz.); 1882 Kalonok (Bálint: SzegSz.) J: ’vmely érsekséghez v. püspökséghez tartozó káptalan tagja, magasabb rangú pap, aki a püspök mellett mint tanácsadó működik | Kanoniker’

Latin  (e.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) canonicus ’kanonok’, tkp. ’a kánoni szabályokat követő pap, klerikus’ [< lat. canonicus ’szabályos’ < lat. canon ’jogszabály, jogtétel’; vö. →kánon; vö. még gör. κανονικός ’szabályos, a mérőzsinórnak megfelelő’].  ≋  Megfelelői: ném. Kanoniker, Kanonikus, (kor. úfn.) kanonick; ol. canonico; szbhv. kanonik; stb.: ’kanonok’.  ⌂  A szóvégi us végződés kieséséhez vö. →angyal, →apostol stb. A kanonok hangalak stabilizálódását az →asztalnok, →bajnok típusú főnevek is befolyásolhatták.  ⚠  A németből, ill. egy szláv nyelvből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 305; Kniezsa: SzlJsz. 662; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kánon