kanca A: 1435 ? Kancha [szn.] (OklSz.); 1508 kanczas [sz.] (MNy. 2: 73) J: 1 1508 ’bővérű, erős nemi ösztönű nő | Frau mit starkem Sexualtrieb’ (↑); 2 1584 ’nőstény ló | Stute’ # (OklSz.); 3 1627 ’nőstény 〈állat〉 | Weibchen 〈Tier〉’ (EWUng.); 4 1655 ’nőstény szamár | Eselin’ (NySz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Cseh (N.), (R.) konice; ukr. (R.) ко́ница ’kanca’ [< szláv *końь ’ló’]. Jóllehet az alapszó minden szláv nyelvben megvan, ez a származék csupán két szláv nyelvből mutatható ki. Ezt talán az magyarázhatja, hogy a rokon jelentésű szláv *kobyla népszerűbb lehetett; vö. →kabala². ⌂ Az első szótagi magánhangzó arra utal, hogy az átvétel a 13. sz. vége előtt történt. Az 1. jelentés az eredeti 2. jelentés alapján keletkezett; vö. →szuka, →tyúk stb.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 247; TESz.; EWUng.→ kacola