kalucsni ∆ A: 1856 kalucsnim (Hölgyfutár 1856. aug. 21.: 786); 1857 kalocsit, kalocslit (NSz.); 1861 kalucsnik (NSz.); 1894 galucsni (EtSz. galocsni a.); 1910 galosni (Kelemen B.: IdSz.) J: ’sárcipő | Galosche’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) gálotsch·n [többes szám] ’facipő; fatalpú cipő’, kalosche ’védőcsizma, védőcipő’, (B.) gålloschen [többes szám], kalóšn [többes szám]: ’védőcsizma, védőcipő’, – ném. Galosche ’ua.’ [< fr. galoche ’fatalpú cipő, fapapucs; védőcsizma, védőcipő’]. ≋ Megfelelői: ol. caloscia, galoscia; szbhv. galoša, kalošna, (N.) kaločne [többes szám]; stb.: ’védőcsizma, védőcipő’. ⌂ A magyar változatok a német többes számú alakokból származnak és többszöri átvételre utalnak. A kalocsi változat a német egyes számú alakra megy vissza. A szó eleji k ~ g-hez vö. →giccs, →gitt stb.
☞ EtSz. galocsni a.; TESz.; EWUng.→ gall