kaloda A: 1492 Kaladas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1495 e. caladaiabol (GuaryK. 15); 1508 kalodaba (DöbrK. 186); 1611 Kadola (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. galátafa (OrmSz.); kaláta (MTsz.) J: 1 1492 ? ’régi büntetőeszköz: két cölöpre erősített deszka, amelynek nyílásaiba az elítélt fejét és végtagjait zárták | Strafklotz, Block für Gefangene, Stock’ (↑), 1508 ’ua.’ (↑); 2 1495 e. ’〈a rabság jelképeként〉 | 〈als Sinnbild der Gefangenschaft〉’ (↑); 3 [főleg eke~] 1716 ’kétágú fa, amelyen az ekét útközben csúsztatják, ekeló | gegabeltes Holz, auf dem der Pflug unterwegs geschleift wird’ (HOklSzj. Eke-kaloda a.); 4 [főleg ~́t vet] 1810 ’elbuktató lábmizdulat, gáncs | mit dem Bein gestellter Haken’ (NSz.); 5 1832 ’〈fából készült alkatrészek, eszközök neveként〉 | 〈zur Benennung versch. Bestandteile od. Geräte aus Holz〉’ (NSz.); 6 1936 ’ló lábára tett béklyó | Fußfessel für Pferde’ (NéprÉrt. 28: 49)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből vagy a szlovákból. |  ≡  Blg.  (N.) кла́да ’az erdőben kidőlt nehéz fa(törzs)’; szbhv. klada ’fatönk’, klade [többes szám] ’tuskó, kaloda’; szln. klada ’ua.; fatönk; aljgerenda’; szlk. klada ’fatönk; tuskó, kaloda’, (K.) ’a kézimalom fakerete’ [indoeurópai eredetű; vö. ír caill ’erdő’; ném.  (ófn.) holz ’ua.; faanyag’; stb.]. Vö. még óe. szl. klada ’kaloda’. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A hangtanához vö. →kalangya.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) călădắu ’tönk, tőke, kaloda’, călădauă ’eke szállítására szolgáló eszköz, ekeló’.

☞ MNy. 7: 156; Kniezsa: SzlJsz. 246; TESz.; EWUng.→ lóránt, szikla