kallantyú A: 1792 Kalantyú (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1807 kallantyú (NSz.); 1834 Kolantyú (Kassai: Gyökerésző 3: 183) J: 1 1792 ’vízszintes irányú kettős rúd v. léc, amellyel az egyszerűbb kerítés függőleges elemeit összefogják és a cölöpökhöz erősítik | horizontale Latte od. Stange zur Festigung eines Lattenzaunes’ (↑); 2 1807 ’különféle célokat szolgáló kapcsoló v. záró horog, fogantyú | Haken, Klinke’ (↑); 3 1825 ’durva fonal fonására használt orsó | Art Spindel zum Spinnen von grobem Garn’ (Bálint: SzegSz.); 4 1834 ’ajtó ablak elzáró szerkezete | Riegel, Vorreiber’ (↑)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A (R.) kallant ’elfordít; megfordít, elforgat’  (1861: NSz.) szóból főnevesült a folyamatos melléknévi igenév -ú képzőjével; vö. fogantyú (→fog¹), szivattyú (→szív¹) stb. A kallant a →kall ’kallóz, ványol, hengerel’ tövéből -nt mozzanatos képzővel keletkezhetett.  ∼  Idetartoznak: (N.) kalancs ’útvesztő, labirintus’  (MTsz.), (N.) kalancsos ’zavaros, bizonytalan, kusza’  (MTsz.); stb.

☞ NNyv. 3: 98; TESz.; EWUng.→ kall