kallódik A: 1792 Kallódni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Kallani a.); 1802 kállódik [▽] (NSz.) J: 1 [főleg el~ik] 1792 ’lassanként elfogy; 〈áru〉 elkel | schwinden, allmählich ausgehen; abgehen 〈Ware〉’ (↑); 2 1802 ’ütődik; hányódik | gestoßen od. herumgeworfen werden’ (↑); 3 1818 ’〈szövet〉 kallózás során tömörebbé válik; 〈szövetmennyiség〉 kallózás során eltűnik | durch Walken verfilzt werden’ (NSz.); 4 [főleg el~ik] 1853 ? ’(el)kopik, (el)rongálódik | beschädigt werden’ (NSz.), 1865 ’ua.’ (CzF.); 5 [főleg el~ik] 1869 ’eltűnik, elvész; (el)hányódik | verschwinden; abhanden kommen, verlorengehen’ # (NSz.); 6 1881 ’〈személy〉 hozzá méltatlan körülmények közt hányódik, ahol tehetsége nem érvényesülhet | im Leben nicht zurechtkommen 〈Person〉’ # (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →kall ’kallóz, ványol, hengerel’ szóból keletkezett -ódik visszaható igeképzővel. A 3. jelentés lehetett az eredeti. A további jelentések részben a 3. jelentésből metaforikusan, részben az alapszó jelentéséből alakultak ki. A jelentésváltozáshoz a →kalandozik jelentései is hozzájárulhattak.
☞ Nyr. 43: 106; TESz.; Benkő: FiktI. 99, 114, 133; EWUng.→ kall