kaliba A: 1451 ? Kalyba [szn.] (OklSz.); 1496 kalyba (OklSz.); 1577 koliba (KolGl.); 1585 Galiba (Cal. 1092); 1641 kalyibádat (MNy. 39: 157); 1694 kulyibát (MonÍrók. 15: 700); 1790 kajbájába (NSz.) J: 1 1451 ? ’kunyhó | Hütte’ (↑), 1496 ’ua.’ (↑); 2 1735 ’karám; akol, egy fajta istálló | Hürde; Art Stall’ (MNy. 1: 361); 3 1787 ’hajószoba, kajüt; tutajon, hajón levő bódé | Kajüte, Kabine; Bretterhäuschen auf einem Floß od. Schiff’ (NSz.); 4 1914 ’fészer, szín | Art Schutzdach’ (Herman: Pászt. 191)
Vándorszó. | ≡ Újgör. καλύβα; oszm. kulübe, (N.) goliba; rom. colibǎ; szbhv. koliba; szln. koliba, (N.) golíba; szlk. koliba; stb.: ’kunyhó, viskó’. Forrása: gör. καλύβη ’szállás, menedék, kunyhó, viskó, sátor’ alapján. – Különböző szláv nyelvekből származik; Erdélyben román közvetítéssel is.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 244; TESz.; EWUng.→ kulipintyó