kalauz A: 1380 Kalawz [szn.] (OklSz.); 1538 kalauz (RMKT. 2: 15); 1539 kalaoz (Századok 47: 268); 1573 kalahwz (OklSz.); 1575 kalózoc (Heltai: Krón. 54a); 1620 kalavuz (Kakuk: ÉlOsm. 237); 1637 kalavúz [?✐] (NySz.); 18. sz. kalahusz (ItK. 90: 430) J: 1 1380 ? ’ismeretlen helyen átvezető, utat mutató személy | Wegweiser, Führer’ (↑), 1538 ’ua.’ (↑); 2 1613 ’útbaigazítást, tájékoztatást adó könyv | Leitfaden, Führer’ (NySz.); 3 1759 ’méhkirálynő | Bienenkönigin’ (NSz.); 4 1844 ’(menet)jegykezelő | Schaffner, Kondukteur’ # (NSz.) Sz: kalauzol 1668 Kalaúzol [az adat közlése nélkül] (NySz.)

Valószínűleg kun jövevényszó. |  ≡   Csag. qolavuz’vezér, útmutató’;  oszm. kılavuz ’ua.’, (R.) kılaguz, kulavuz ’ua.; parancsnok, felettes’ [tisztázatlan eredetű, valószínűleg jövevényszó]. Megfelelői a balkáni nyelvekben is megtalálhatóak: blg.  (N.) калау́зин ’vezér, útmutató’; szbhv. kalauz ’ál-/tolvajkulcs’, (R.) ’vezér, útmutató; segéd, közvetítő’; rom. călăuză ’útmutató; tanácsadó’ stb. Kiindulási alakja: *qı̈lavuz vagy *qı̈laγuz. Az átvétel idejét nem lehet pontosan meghatározni. Elterjedését az oszmán, ill. egy déli szláv nyelv segítette elő.  ⌂  A 2–4. jelentések metaforikusak. A 2. jelentéshez vö. oszm. imlâ kılavuzu ’helyesírási tanácsadó’.

☞ Horger: MSzav. 95; Doerfer: TE. 3: 492; TDK. 413: 322; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 237; Ligeti: TörK. 471, 540, 543; EWUng.→ kalóz