kalapál A: 1527 kalaparlaak (ÉrdyK. 561); 1561 kalapalo [sz.] (OklSz.); 1787 kalopálást [sz.] (NSz.); 1799 Kolopálni [sz.] (NSz.); nyj. kalapáll (Csűry: SzamSz.) J: 1 [ma főleg el~] 1527 ’(meg)üt, (meg)ver | schlagen, prügeln’ (↑); 2 1561 ’〈kalapáccsal〉 ütöget, kovácsol | schmieden, hämmern’ # (↑); 3 [vkin ~] 1575 ’tolakodó módon zavar, zaklat | belästigen, molestieren’ (NySz.); 4 [ma főleg össze~] 1615 ’épít, szerkeszt, megtervez, elkészít | bauen, konstruieren’ (NySz.); 5 1792 ’〈kalapácsütésekkel kaszapengét stb.〉 élesít | schärfen 〈die Sense usw. mit dem Dengelhammer〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Kaſza a.); 6 1794 ’lármázik; fecseg, locsog | lärmen; schwätzen, plappern’ (NSz.); 7 1799 ’kopácsol, ütöget; lovas katonáknak kongatófával jelt ad | klopfen; für Kavalleristen mit einem Läutebrett Signal geben’ (Gyarmathi: Affinitas 313); 8 1809 ’hadonászik | herumfuchteln’ (Nyr. 10: 568)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. klepati ’a kaszát a kaszakalapáccsal élezi; barkácsol, bütyköl; stb.’; szlk. klepať ’zörget, kopog; kalapál; a kaszát a kaszakalapáccsal élezi; stb.’; or. клепать ’szegecsel; kalapál ‹tárgyas›’, (N.) ’kaszát élezni’; stb. [onomatopoetikus eredetű]. ⌂ A kalapál alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az 1., 3., 6. jelentéshez vö. le. klepać ’könnyedén zörget, kopog; beszél, csacsog, fecseg; kovácsol; stb.’. A 8. jelentés keletkezésére a →kalimpázik is hatással lehetett.