kalézol × [1] A: 1683 kalezolván [sz.] (MNy. 17: 48); 1702 kalózlással [sz.] (NySz.); 1709 kalíjzolása [sz.] (RákFLev. 9: 644); 1709/ kaléjzolna (NSz.); 1793 kalészolni [sz.] (NSz.); 1808 Kalazolni [sz.] (Sándor I.: Toldalék Kalamolni a.) J: ’〈ember, állat〉 csavarog, kóborol, kószál | herumstreichen, sich herumtreiben’
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →kall-éval lehet összefüggésben. A végződés játszi gyakorító képző lehet, a szó belseji é elhasonulással keletkezhetett. – Egyes változatok a →kalóz hatását mutatják. – A jelentéshez vö. →kalandozik.
☞ TESz.; EWUng.→ kall