kakál A: 1536 kakalnom [sz.] (NySz.); 1604 Kakálok (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’székel, bérsárt ürít | kacken’ #
kaka A: 1552 kaka legény (Heltai: Dial. L7b) J: [korábban jelzői értékben is] ’bélsár | Kacke’ # Sz: kakás 1825 (NSz.)
kaki A: 1900 kaki (Zolnay–Gedényi) J: ’bélsár | Kacke’ #
A szócsalád alapja, a kakál latin jövevényszó. | ≡ Lat. cacare ’kakál’ [onomatopetikus eredetű; vö. még gör. κακ(κ)άω ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. kacken; ol. cacare; stb.: ’ua.’.
A kaka elvonás. | ⌂ A →kaka elvonással jött létre a kakál-ból. Ehhez hasonló: gör. κάκκη; ném. Kacke; ol. cacca; stb.: ’kaka’.
A kaki szórövidülés. | ⌂ A kaki szórövidülés a kaka szóból -i kicsinyítő képzővel.
☞ TESz.; EWUng.