kahog × A: 1791 kahogni [sz.] (NySz.) J: 1 1791 ’csahol | kläffen, belfern’ (↑); 2 1879 ’köhög | husten’ (Nyr. 8: 567)
kahint × A: 1792 kahintottak (NSz.) J: ’vakkant | blaffen’
kahol × A: 1792 kaholó [sz.] (NSz.) J: 1 1792 ’csahol | kläffen, belfern’ (↑); 2 1798 ’köhög | husten’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A palatoveláris párhuzamosság alapján a szótő a keh (→kehes) és a →köhög szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A szóvégek -g, -l gyakorító képzők és -int mozzanatos képző. A kahog veláris szócsalád palatális rokon szavaihoz való összefüggésére kivételes módon csak a korábbi időkből vannak bizonyítékok, azzal is számolhatunk, hogy keletkezésüket a →csahol szócsalád is befolyásolta. ∼ Ugyanebből a tőből gyakorító képzővel: kahácsol ’köhécsel’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.); kahicsál ’csahol, ugat’ (1819: NSz.); kahitol ’köhécsel’ (1872: Nyr. 1: 279).