kagyló A: 1549 ? Kageluat (OklSz.); 1700 k. Kagyulához (Nyr. 73: 19); 1724 kágyilló (Nyr. 38: 317); 18. sz. Kagyilló (Nyr. 2: 227); 1803 kagyló (Márton J.: MNSz.–NMSz. Muschel a.); 1818 kágyu (NSz.); nyj. gázsolla, kádzsojja (ÚMTsz.) J: 1 1700 k. ’csiga | Schnecke’ (↑); 2 1724 ’nyálkás testű, fej nélküli, kemény héjban élő víziállat; ennek az állatnak a héja | Muschel; Muschelschale’ # (↑); 3 1828 ’csiga mint a belső fül része | Schnecke 〈Med〉’ (NSz.); 4 1832 ’anyacsavar, amelyben a szőlőprés orsója forog | Mutter der Spindel der Weinpresse’ (NSz.); 5 1886 ’medence; mosdókagyló | Becken 〈Badezimmer, Spülabort〉’ # (NSz.); 6 1900 ’telefonkagyló | Hörmuschel’ # (NSz.); 7 1912 ’fülkagyló; fül | Ohr(muschel)’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg olasz jövevényszó. |  ≡  Vö. ol.  (R.) cocchiglia, cochilla ’kagyló; csiga; kagylóhéj; csigaház’, (gen.) cochiglia ’kagyló; csiga’, (giul.) gogola ’ua.’, (tr.) cagoia ’ua.’ [< fr. coquille ’ua.’ (lat. conchylia [többes szám], conchylium ’bíborcsiga; bíborkagyló’) < gör. κογχύλιον ’ua.’]. – Az olaszból való származtatása a kronológiailag legkorábbi adatok három szótagúsága által alátámasztottnak tűnik.  ⌂  A szó belseji gy tisztázatlan; de vö. ol.  (giul.), (tr.) adatot (↑). A szóvégi ó-hoz vö. →kunyhó, →szittyó stb. A 3–7. jelentések metaforikusak.

☞ MNy. 28: 259, 64: 159; TESz.; GPann. 1: 25; EWUng.→ kokilla, korcsolya