kacsint A: 1584 kachontottak (SzT.); 1787 katsintgatásoknak [sz.] (NSz.); 1793 kattsint-is (NSz.); 1805 katsínt (NSz.); 1865 kocsint (CzF.) J: 1 1584 ’fél szemmel hunyorít vkire; lopva nézeget | jmdm mit einem Auge zublinzeln; verstohlen gucken’ # (↑); 2 1840 ’beszédben megakad | stocken’ (NSz.) Sz: kacsintgat 1787 [sz.] (↑)

kacsingat A: 1708 Katsongotni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1787 katsingattak (NSz.); 1899 e./ kocsingat (NépkGy. 6: 56) J: 1 1708 ’szerelmesen tekinget; fél szemmel hunyorít vkire | äugeln, liebäugeln; jmdm mit einem Auge zublinzeln’ (↑); 2 1850 ’titokban érdeklődik vki, vmi felől | sich verstohlen interessieren für etw bzw. jmdn’ (NSz.)

kacsing ∆ A: 1793 kacsinganak (NSz.); 1805 katsonganak (NSz.) J: ’fél szemmel hunyorít vkire; lopva nézeget | jmdm mit einem Auge zublinzeln; verstohlen gucken’

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó (’görbe, meggörbül’ jelentésben) egy eredeti igenévszó lehet, amelynek névszói realizációja a →kacs. A szóvégek különböző deverbális igeképzők. Az igék eredeti jelentése ’sandán tekint, bandzsít’ lehetett; hasonló szemlélethez vö. →kancsal; vö. még ang. cock of the eye ’hunyorgás, kacsintás, sandítás’, tkp. ’a szem oldalra fordulása’. A kacsint 2. jelentése metonímia.

☞ MNy. 57: 299; TESz.; Benkő: FiktI. 57, 98, 130; EWUng.→ kacs