kacsa A: 1333/ ? Cachafolyasa [hn.] (OklSz.); 1367 ? Kochamachara [hn.] (OklSz.); 1548 Kaczath (OklSz.); 1598 kácza (NySz.); 1610 Gacza (MNy. 80: 247); nyj. kocsa (MTsz.) J: 1 1333/ ? ’lapos csőrű, jól úszó szárnyasfajta, réce, ruca | Ente’ # (↑), 1548 ’ua.’ (↑); 2 1855 ’valótlan hír | haltloses Gerücht’ (NSz.); 3 1898 ’"elégtelen" osztályzat | Note »ungenügend« 〈in der Schülerspr〉’ (Dobos: DiákSz.); 4 1951 ’vizelőedény betegek számára | Harngefäß für Kranke’ (Láng: OrvSz.) Sz: kacsázik 1842 kacsázott (NSz.); 1935 ? [sz.] ’lapos, kerek kavicsot úgy dob el alacsonyan a víz felett, hogy az a víz felszínét (minél) többször érintve fel-felpattanjon | flaches Steinchen auf eine gewisse Art auf die Wasseroberfläche werfen’ (Bánhidi: Sportny.); 1956 [sz.] (Bánhidi: Sportny.)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. kača ’kiskacsa’ [onomatopetikus eredetű; vö. szlk. kač, káč ’‹a kacsák hívogató szava›’]. Vö. még szlk. kačka, kačica ’kacsa; alaptalan szóbeszéd’; le. kaczę ’kiskacsa’, kaczka ’kacsa; alaptalan szóbeszéd; vizelőedény’ stb.  ⌂  A 2. jelentés nemzetközi minták alapján keletkezett; vö. főleg fr. canard ’kacsa; alaptalan szóbeszéd’. A 3. jelentés kialakulásmódja tisztázatlan. A 4. jelentés metafora; ehhez vö. még ném. Ente; or. ушка; stb.: ’vizelőedény’, tkp. ’kacsa’.  ∼  Idetartozik: kacs, kacs ’‹a kacsák hívogató szava›’  (1865: NSz.).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 238; Molnár N.: SzárnyNev. 51; TESz.; EWUng.→ gácsér