külön A: 1372 u./ kewlewn (JókK. 82); 1456 k. kwlwn (SermDom. 2: 464); 1474 kvlɵn (BirkK. 5); 1508 elkílo̗mlo̗ttec [sz.] (NádK. 620); 1510 kevlen (MargL. 156); 1792 Kǘlönség [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. külën (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’külön-külön, egyenként | einzeln’ # (↑); 2 1474 ’elkülönítve, más helyen | abgesondert’ # (↑); 3 1584 ’magában, egyedül | allein’ # (NySz.); 4 1763 ? ’különösen, kivált | besonders, extra’ (NSz.), 1835 ’ua.’ (Tzs. Besonders a.) | ‹mn› 1 1456 k. ’különböző, eltérő | verschieden, ungleich’ (↑); 2 1565 ’saját | eigen’ # (MNy. 62: 503); 3 1569 ’nem együtt levő, nem közös | abgesondert’ (RMNy. 2/2: 209); 4 1834 ’egyes | einzeln’ (NSz.); 5 1835 ’különös, különleges | besonder, Sonder-’ (Tzs. Besonder a.) Sz: elkülönül 1508 [sz.] (↑) | különös 1748 (NySz.) | különleges 1835 Különleges (Fogarasi: Műsz.) | különítmény 1855 különítményeinek (AkadÉrt. 15/5: 370)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →kívül határozószó kül változatából keletkezett -n helyraggal. A határozói 2. jelentés lehetett az eredeti. A melléknévi szófajhoz vö. →jelen, →közel stb.

☞ TESz.; EWUng.→ -féle, kívül, küllem, különb, különcNszt ↪elkülönül