kútya × A: 1493 kwthya [hn.] (OklSz.); 1508 kvťaiabol (DöbrK. 26); 1533 Kugia (Murm. 1770.); 1573 kuttiaczkaiaban [sz.] (NySz.); 1595 Kuchya (Ver. 119.) J: ’kunyhó, viskó; állat tanyája | elende Bude, Hütte; Lager 〈von Tieren〉’
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. kuća ’ház’, (N.) ’konyha’ [< szláv *kǫt- ’beborít, elrejt’ vagy szláv *kǫtъ ’sarok, zug’]. Vö. még óe. szl. *kǫšta ’kunyhó; sátor’. ⌂ A szó belseji ty-hez vö. →gatya, →kótyavetye. Az első szótag magánhangzója a magyarban nyúlt meg. A jelentés az átadó nyelvihez képest némi leértékelődést mutat. ∼ Idetartozik a szóhasadással létrejött kutyó ~ kutyu ’pelyvakamra’ (1838: Tsz.). ⊚ A kútya a dunántúli nyelvjárások szava.