kútfő A: 1193 cutfev (ÓMOlv. 56) J: 1 1193 ’forrás | (Wasser)quelle’ (↑); 2 1506 ’vminek az oka, eredete, kezdete | Ursprung’ (WinklK. 356); 3 1771 ’írott mű, amelyből tudományos munkához bizonyító anyagot merítenek | (Geschichts)quelle, Urkunde’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →kút + fő ’kezdet, az eleje’ (→fej²) jelöletlen, birtokos jelzős, alárendelő összetétele. Az utótag jelentéséhez vö. →hétfő; Tapolcafő [hn.] (1374 Tapolchafeu [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 255)); stb. ≋ Rokon értelmű szó: md. liśma pŕa ’kút’, tkp. ’forrásfej’; csuv. sǝ̑ľpuś ’forrás’, tkp. ’forrásfej’; oszm. bunar bașı ’ua.’; stb. ⌂ A 2., 3. jelentéshez vö. →forrás. ⚠ Az oszmán-törökből való tükörfordítás kevésbé valószínű.