kúp A: 1713 kúpja (Nyr. 71: 106); 1784 kup (Baróti Szabó: KisdedSz. 50); 1815 kuppokból (NSz.); nyj. kuk (ÚMTsz.) J: 1 1713 ’rakás, csomó, kupac, ill. vmely rakásnak v. tárgynak a csúcsa | Haufen bzw. die Spitze eines Haufens od. eines Gegenstandes’ (↑); 2 1800 ’kör alapú, csúcsban végződő palásttal határolt mértani test | Kegel, Konus’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1815 ’kupola | Kuppel’ (↑); 4 1824 ’kupak | Deckel’ (NSz.); 5 1938 ’legömbölyített végű, kicsiny henger alakjában készített olvadékony gyógyszer, amelyet a végbélbe helyeznek | Zäpfchen, Suppositorium’ # (ÚILex. Fájdalomcsillapítás a.)
Szerbhorvát és szlovén jövevényszó. | ≡ Szbhv. kup ’halom, rakás; gyűlés’, kupa ’halom, rakás; puskagúla; kúp mint mértani test’; szln. kup ’csomó, rakás’ [indoeurópai eredetű; vö. av. kaōfa- ’hegy; a teve púpja’; ném. (ófn.) houf ’halom, rakás’; stb.]. Vö. még le. kupa ’ua.; mennyiség, tömeg’; or. (R.) ку́па ’csoport, halom, rakás’; stb. ⌂ A kuk változat hasonulás eredménye. A 2. jelentés tudatos szakszóalkotás terméke. A 3. és 4. jelentés a →kupola, ill. a →kupak hatását tükrözi. Az 5. jelentés a végbélkúp ’a végbélbe helyezendő, henger alakú olvadékony gyógyszer’ (1883: Balogh K.: OrvMűsz. 285) összetett szó utótagjának önállósulásával keletkezett.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 294; TESz.; EWUng.→ cimbalom, kupa¹, kupac, kupak, pikonhog