közben A: 1372 u./ aʒonkeʒbe (JókK. 15); 1416 u./² Aʒonko̗ʒbè (MünchK. 88rb); 1462 k. kezben (MNy. 14: 136); 1474 idө kөʒben (BirkK. 3) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’cselekvés, történés, lefolyása alatt | während’ # (↑); 2 1624 ’vminek a közepén | in der Mitte’ (NySz.) | ‹hsz› 1 1462 k. ’időközben | mittlerweile’ # (↑); 2 1513 ’érdekében | für jmdn, im Interesse jmds 〈sich verwenden〉’ # (CzechK. 88); 3 1596 ’középen, középütt | dazwischen, inmitten’ (NySz.)

közibe A: 1372 u./ kewʒÿbe (JókK. 138); 1416 u./² ko̗ʒicbè (MünchK. 80rb); 1522 kezÿbe (KeszthK. 280); 1566 koͤzuͤbe (NySz.); 1618 koͤzzibe (NySz.); 1690 koͤzzébe (NySz.); 1856 közibök (NSz.); 1865 közébe (CzF.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’közé | zwischen 〈mit Akk〉’ (↑); 2 1416 u./² ’csoportjába, közösségébe | unter 〈mit Akk〉’ (MünchK. 16rb) | ‹hsz› 1 [személyraggal] 1416 u./² ’közénk, közétek stb. | zwischen uns, euch usw.’ (MünchK. 18va); 2 1585 ’közbe | zwischendrin, darunter’ (Cal. 554)

közbe A: 1416 u./¹ ko̗zbè vètuē (BécsiK. 214); 1520 kezbe vetessel (GyöngyGl. 399.) J: ‹hsz› 1416 u./¹ ’közepébe, közibe | dazwischen, darunter’ # (↑) | ‹névutó› 1416 u./² ’közé | zwischen 〈mit Akk〉’ (MünchK. 63rb)

közbül A: 1536 kewzbewl (NySz.); 1769 közbülső [sz.] (NSz.); 1838 Közbelső [sz.] (Tsz.) J: 1 1536 ’közbe | dazwischen’ (↑); 2 1584 ’középen | in der Mitte, zwischendrin’ (NySz.)

köziben ∆ A: 1562 közüben [✐] (Simonyi: Hat. 2: 115); 1575 koͤzuͤkben (Heltai: Krón. 89b); 1583 koͤziben (NySz.) J: 1 1562 ’között, körében | unter 〈mit Dativ〉’ (↑); 2 1583 ’közé | unter 〈mit Akk〉’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →köz ’köz, hézag; időszak, időtartam’ főnévből jöttek létre -ben inesszívuszraggal, -be illatívuszraggal (részben innesszívuszi funkcióban), ill. -ből ~ -bül elatívuszraggal. A közibe, köziben szó belseji i ~ é-je E/3. személyű birtokos személyjel; vö. →elébe. Ezek a formák a birtokos személyjelbe rejtve -é latívuszragot is tartalmaznak. Rajtuk kívül más birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.) teljes ragozási sor alakult ki. A korábbi változatokban a birtokos személyjel az alapszó és a határozórag között jelenik meg. A későbbi, ma már elavult változatoknál a birtokos személyjel a -be, ill. a -ben rag után áll. A közbe és a közben szavaknak igekötői funkciójuk is van.

☞ Sebestyén: Névut. 145; TESz.; EWUng.→ köz, közvetetlen