közös A: 1372 u./ kewʒewſleg [r.] (JókK. 107); 1456 k. teʒeſſeghe [ɔ: keʒeſſeghe] [sz.] (SermDom. 1: 437) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’a közösség tagjaira vonatkozó, többeket érintő; együttes | gemeinsam, gemein; gesamt’ # (↑); 2 1541 ’részes vmiben | einer Sache teilhaftig’ (Sylvester: ÚT. 2: 128); 3 1787 ’általános | allgemein’ (NySz.); 4 1794 ’együttesen birtokolt, használt | gemeinsam gebraucht’ # (NSz.); 5 1808 ’kölcsönös | gegenseitig’ (Sándor I.: Toldalék) | ‹fn› 1 1583 ’társ | Genosse’ (NySz.); 2 1585 ’kereskedő | Kaufmann’ (Cal. 545); 3 1673 ’bérlő | Pächter’ (NySz.); 4 1803 ’közös vagyon; köztulajdon | Gemeingut, Gemeinbesitz’ (NSz.); 5 1880 ’közösség | Gemeinschaft’ (NSz.) Sz: közösül 1416 u./² ko̗zo̗ſo̗lnᶜ vala ’közösködik, érintkezik | mit jmdm verkehren’ (MünchK. 87vb); 1551 ’nemileg érintkezik | geschlechtlich verkehren’ (NySz.) | közösség 1456 k. ’közlemény, hivatalos közlés | Mitteilung’ (↑); 1750 ’közös eszmék, célok által egyesített emberek csoportja | Gemeinschaft’ (Wagner: Phras. Communitas a.) | közösködik 1519 kó̗zó̗ſkó̗dyk (JordK. 875) R: közösleg 1372 u./ ’együtt, közösen | gemeinsam 〈als Adv.〉’ (↑)

Származékszó. |  ⌂  A →köz ’viszony, kapcsolat; közös, együttes’ névszóból jött létre -s melléknévképzővel. A főnévi jelentések önállósulással alakultak ki különböző szószerkezetekből, mint a közös kereskedő ’társ, társtulajdonos’, közös vagyon, közös dolog stb. A főnévi 5. jelentés a közösség származékszó hatására keletkezhetett.

☞ TESz.; EWUng.→ köz