közép A: 1192/ Cuzepsar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 353); 1246 Kÿzepbirch [hn.] (MNy. 64: 12); 1258 Kozep [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 637); 1309/ Kezeperdew [hn.] (OklSz.); 1372 u./ kewʒepiglen (JókK. 42); 1533 koͤzzep (Murm. 1468.); 1546/ koͤzoͤpin (HoffgreffÉn. n1a); 1575 keze̜b (Heltai: Krón. 49b) J: ‹mn› 1 1192/ ’középső, a középen található | mittlerer; in der Mitte befindlich’ (↑); 2 1517 ’közepes 〈termet, nagyság〉 | mittel 〈Gestalt, Größe〉’ (DomK. 127); 3 1527 ? ’középszerű | mittelmäßig’ (Heyden: Puerilium 32), 1585 ’ua.’ (Cal. 646); 4 1616 ’közömbös | desinteressiert, indifferent’ (Kreszn.) | ‹fn› 1 1258 ? ’vminek a középső része | Mitte’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1577 ’középszerűség | Mittelmäßigkeit’ (KolGl.); 3 1755 ’közbülső lehetőség, mód; középút | mittlere Möglichkeit; Mittelweg’ (NSz.); 4 1831 ’legfontosabb rész, pont | Mittelpunkt’ (NSz.); 5 1843 ’középpárt | Partei der Mitte’ (NSz.); 6 1861/ ’átlagember; átlagos, középszerű tömeg | Durchschnittsmensch; mittelmäßige Menge’ (NSz.) Sz: középső 1350/ Kuzepseumonyros [hn.] (OklSz.) | közepes 1476 kewʒepes [hn.] (Nyr. 93: 118); 1801 közepes ’középszerű | mittelmäßig’ (NSz.)

Örökség, valószínűleg az ugor korból. |  ≡  Osztj.  (V.) kö̆təw ’közép’, (DN.) kŏtəpnə ’középen’, (O.) kutəp ’közép ‹kötélé, fáé, úté, folyóé, tengeré›; középső, középen megtalálható’ [ugor *kitɜppɜ vagy *kütɜppɜ: ’közép; középső’].  ⌂  A →köz finnugor elődjének származékszava, amelyben a *-ppɜ névszóképző már az ugor korban a tőhöz kapcsolódott. A jelentésekhez vö. lat. medius ’középállású, középső, közepes; közepes minőségű, semleges’, medium ’középrész; időköz, közbeeső idő; középső út, középút’; ném. Mitte ’középső rész ‹tér, párt, idő stb.›’, mittel ’középen fekvő; átlagos; stb.’. A középső származék felépítéséhez vö. →alsó, →felső.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; UEW. 163; EWUng.→ bal-, kellőközép, köz, közép-, közepett, -szerűUN UEW. № 321