követ ‹fn› A: 1211 ? Cuet [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ cuetſegum [sz.] (KTSz.); 1372 u./ kewettet (JókK. 122); 1416 u./¹ ko̗uètet (BécsiK. 234); 1553 u. küvetin [✐] (MonÍrók. 3: 198) J: 1 1211 ? ’vkinek a küldötte, üzenetvivője | Abgesandter; Sendbote’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1577 k. ’vminek az előjele, hírnöke | Anzeichen’ (OrvK. 236); 3 1771 ’vmely államnak tartós szolgálatot tevő diplomáciai képviselője egy másik állam területén | Gesandter, Botschafter’ # (NSz.); 4 1790 ’országgyűlési küldött, képviselő | Abgeordneter’ (NSz.) Sz: követség 13. sz. eleje/ ’küldetés, küldötti megbízatás; üzenet | Sendung, Auftrag, Mission; Botschaft’ (↑); 1416 u./² ’küldöttek csoportja | Abordnung’ (MünchK. 73vb); 1784 ? ’vmely állam diplomáciai képviselete egy másik államban | Gesandtschaft, Botschaft’ (NSz.); 1795 ’ua.’ (NSz.)

követ ‹ige› A: 1372 u./ kewuetny [sz.] (JókK. 158–159); 1405 k. keuethe [sz.] (SchlSzj. 1469.); 1416 u./¹ ko̗uèt (BécsiK. 197); 1456 k. kuueti uala (SermDom. 1: 477); 1553/ meg keuoͤte vala (Tinódi: Cronica C2a) J: 1 1372 u./ ’nyomában, utána jár | folgen; begleiten’ # (↑); 2 1372 u./ ’útmutatása, tanítása, példája szerint cselekszik | nachmachen’ # (JókK. 79); 3 1372 u./ ’kér, sürget, követel | fordern’ (JókK. 162); 4 1416 u./¹ ’időben utána kerül sorra, következik | folgen 〈in der Zeit〉’ # (BécsiK. 71); 5 1416 u./¹ ’osztályrészül kap, elnyer 〈vki vmit〉; osztályrészül jut 〈vmi vkinek〉 | erreichen; zufallen’ (BécsiK. 18); 6 1416 u./² ’kérdez | fragen’ (MünchK. 13ra); 7 [ma meg~] 1470 ’kiengesztel vkit, bocsánatát kéri vkinek | versöhnen’ (SermDom. 2: 529); 8 1642 ’bérbe vesz | mieten’ (MNy. 3: 34); 9 1694 ’megtesz, csinál; folytat 〈mesterséget〉 | tun, machen; betreiben 〈Gewerbe〉’ (MonÍrók. 15: 369) Sz: követő 1372 u./ kewuetewe ’vkinek a híve, követője | Anhänger’ (JókK. 79) | követendő 1416 u./¹ ko̗uètèndo̗ ’következő | folgend’ (BécsiK. 246); 1838 ’ami követésre méltó | befolgenswerf’ (Tzs.) | követelem 1416 u./¹ ko̗uètèlmebo̗l ’következmény | Befolgung, Folgen’ (BécsiK. 291) | követelmes 1416 u./² ’követelő | fordernd’ (MünchK. 36ra) | következik 1416 u./² ko̗uètkeʒuē [sz.] ’kér, követel | fordern, verlangen’ (MünchK. 19ra); 1456 k. ’időben utána kerül sorra, történik | folgen’ (SermDom. 2: 358) | következés 1456 k. kuuethkwʒeſſel (SermDom. 2: 336) | követés 1474 kөueteſeʒerent (BirkK. 6) | következetlen 1604 koͤvetkoͤzetlen (Szenczi Molnár: Dict. Perincónsequens a.) | következtet 1778 k. koͤvótkeztet ’következményként maga után von | als Folge nach sich ziehen’ (NSz.); 1790 ’következményként feltesz | folgern’ (MNy. 7: 254) | következmény 1824/ ? következményei (NSz.); 1830 k./ (NSz.) | következetes 1822 következetesen [sz.] (TudGyűjt. 6/10: 74)

Örökségek finnugor kori tőből magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) küj- ’követ, figyelemmel kísér’; osztj.  (V.) köj- ’összevissza rohangál, szimatol, leselkedik’; zürj.  (Sz.), (P.) ki̮j- ’fog, elfog, megfog, elkap’ [fgr. *kijɜ- vagy *küjɜ-: ’követ, figyelemmel kísér, üldöz’].  ⌂  A követ ige végződése valószínűleg -t mozzanatos képző. A szó belseji v hiátustöltő az eredeti j helyett; vö. →ev, →köveszt. Az elvont 2., 4., 5. jelentések a konkrét 1. alapján keletkeztek. A 3., 6., 7. jelentés a ’kérésével zaklat’ jelentésárnyalaton keresztül érthető. A 8. létrejöttének útja nem világos. A 9. jelentéshez vö. →elkövet, →űz. – A követ főnév -t deverbális névszóképzővel keletkezhetett. Az eredeti jelentése éppúgy lehet a ’vkinek az útmutatása alapján cselekvő, egy megbízást követő’ (vö. az ige 2. jelentését), az ’egy kérést v. követelést közvetít’ árnyalattal rokon (vö. a követség származékot, továbbá a →követel igét), mint az ’úton tartózkodik, jár, utazik’ (vö. futár →fut) jelentéssel kapcsolatos.

☞ NyK. 70: 157; TESz.; EWUng.→ elkövet, gyalog-, követelUN UEW. № 303