köveköl A: 1506 ko̗weko̗l (WinklK. 344) J: ’sír, rí | weinen, plärren’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Tulajdonképpen a →kovákol palatális párja. Végződése gyakorító képző. Csak a 16. sz.-ból adatolható.

MNy. 43: 56, 57; TESz.; EWUng. kovákol