köszvény A: 1332/ Kezuenus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1360 Kuzuenus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 438); 1380 k. kǔzwynuſch [sz.] (KönSzj. 54.); 1416 u./² ko̗ʒ̇uėṅes [sz.] (MünchK. 14ra); 1851 Közvényes [sz.] (NSz.); nyj. köszfín (MTsz.); köszven (ÚMTsz.) J: ’csúz, ízületi betegség | Gicht, Podagra’ Sz: köszvényes 1332/ [hn.] (↑)

Bizonytalan eredetű, talán örökség finnugor kori tőből, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) küštəl- ’elválaszt, leválaszt ‹halat a hálóból›, lehánt, lekérgez ‹nyírfát›’; osztj.  (Trj.) kö̆s- ’széttör, szétroncsol, szétzúz’; zürj.  (P.) koś- ’lehánt, meghámoz, letép, leszakít’; votj.  (Sz.) keś- ’szétszakít, hasít, összevág’ [fgr. *keśɜ- ’elszakít’].  ⌂  A végződés -vény névszóképző; vö. →eresztvény, →sövény stb. A finnugor alapige ’elszakít’ jelentése alapján ’szaggató fájdalmat okozó betegség’ > ’köszvény’ jelentésváltozással lehet számolni; vö. még →fáj, hasogat (→hasad), szaggat (→szakad) stb.

☞ TESz.; SzKözl. 57; UEW. 152; EWUng.UN UEW. № 295