körül A: 1372 u./ kernÿel, kewrnewlallo, kewrnywle (JókK. 17, 49, 13); 1476 k. kwrnyÿl, kwrnÿwlt (SzabV.); 1495 e. ko̗ru̇l (GuaryK. 33); 1508 ko̗ro̗l (DöbrK. 351); 1536 kewrÿle (NySz.); 1589 keröll [?✐] (Balassi: Com. 322); 1760 koͤrrúl (NSz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’köröskörül | ringsherum’ # (↑); 2 [személyraggal] 1416 u./¹ ’körülötte; a környezetében, amellett | um mich, dich usw. herum; in der Nähe, nahe bei’ (BécsiK. 99); 3 [személyraggal] 1416 u./² ’köréje | um mich, dich usw.’ (MünchK. 71vb) | ‹névutó› 1 1372 u./ ’környékén, közelében | in der Umgebung, in der Nähe’ # (JókK. 130); 2 1416 u./² ’vmit körülvéve, vmit körülvevő vonalon, területen | um’ # (MünchK. 9va); 3 1560 k. ? ’környékéről | aus der Umgebung’ (GyöngySzt. 103.), 1885 ’ua.’ (NSz.); 4 1569 ’vmivel kapcsolatban, vmire vonatkozólag | in Zusammenhang mit einer Sache, bezüglich einer Sache’ (MNy. 56: 118); 5 1835 ’táján, tájban 〈időre vonatkoztatva〉 | um, gegen’ # (Tzs. Um a.); 6 1838 ’hozzávetőleg, mintegy | um ... herum, etwa’ # (Tzs.)

körülötte A: 1530 kerelethe (KL. 88.); 1531 k. koͤrnyuͤlette (MKsz. 1984: 230); 1607 körülöttem [?✐] (LevT. 2: 118); 1766 körüllö́tte (NSz.); 1777/ körülted (NSz.); 1793 körölettünk (NSz.) J: ‹hsz› 1 1530 ’a szóban forgó személy, tárgy, dolog körül | um ihn herum, rundherum’ # (↑); 2 1607 ’a közelben, a környéken | in der Umgebung, in der Nähe’ (LevT. 2: 118) | ‹névutó› 1608 ’körül, köré, táján | um’ (NySz.)

köré A: 1770 këré, Köré (Kalmár: Prodr. 166) J: ‹névutó› 1770 ? ’minden oldalról a közelébe | um’ # (↑), 1868/ ’ua.’ (NSz.) | ‹hsz› [személyraggal] 1770 ? ’köréje, közelébe | um mich, dich usw.’ # (↑), 1871–1874 ’ua.’ (Simonyi: Hat. 2: 93)

körött ∆ A: 1770 kërëtt, Körött (Kalmár: Prodr. 166); 1777/ körűtök (NSz.) J: ‹névutó› 1770 ? ’körül, köré, táján | um’ (↑), 1836 ’ua.’ (NSz.) | ‹hsz› 1 [személyraggal] 1770 ? ’körülöttem, körülötted stb. | um mich, dich usw. herum’ (↑), 1777/ ’ua.’ (↑); 2 1842–1846 ’körém, köréd, köréje stb. | um mich, dich usw.’ (NSz.)

körébe ∆ A: 1847 körébe (Simonyi: Hat. 2: 93); 1888/ köribénk (Simonyi: Hat. 2: 94) J: ‹névutó› 1847 ’körül, köré, táján | um’ (↑) | ‹hsz› [személyraggal] 1888/ ’körém, köréd, köréje stb. | um mich, dich usw.’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A szócsalád alapja a körül ~ környül. A tő örökség a finnugor korból; vö. →kerül; vö. még →kör. A szó az ősmagyar korban is létezhetett igenévszóként. A régi nyelvben a tő magánhangzója lehetett nyílt vagy zárt is. A körül szócsalád tagjai az igenévszó névszói értékű tagjából keletkezhettek; ebben a csoportban végül az é > ö-s változatok rögzültek. A magyarban a tőalakok -ny névszóképzővel, ill. anélkül léteztek egymás párhuzamosan keletkezett megfelelőiként. – A körül végződése -l ablatívuszrag (> helyrag); vö. alul (→alá), →fölül stb.

A körülötte származékszó. |  ⌂  A →körülötte ~ környülötte változatok a körül ~ környül szóból keletkeztek -t (> -tt) helyraggal és -e E/3. személyű birtokos személyraggal; vö. kívülötte (→kívül).

A körött, köré, körébe nyelvújítási származékszók. |  ⌂  Ezek a nyelvújítás korában keletkeztek analogikusan -t (> -tt) helyraggal, -é latívuszraggal, ill. -é latívuszraggal + -be illatívuszraggal. A köré, körébe alakok szintén tartalmaznak egy E/3. személyű -é birtokos személyjelet, amely rejtve van a latívuszragban. A körülötte, köré, körébe alakok mellett kialakult birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A körébe egyes változatainál a birtokjel az alapszó és az illatívuszrag közé került, más változatainál a -be rag mögött áll.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A →kerül önálló finnugor magyarázata kevésbé valószínű.

☞ TESz.; UEW. 147, 148; EWUng.→ kerül, kör, környék, körös-körül, körülbelül, körülményUN UEW. № 288