kör A: 1592/ körzetben [sz.] (NSz.); 1643 Koͤzben [ɔ: Koͤrben] (NySz. 1: 1629) (MNy. 7: 34); 1770 kër, kör (Kalmár: Prodr. 166); 1802 Kö́rjein (NSz.) J: 1 1592/ ’zárt görbe vonal, ill. ilyen vonal alakjában elhelyezkedő személyek, testek sora, mozgásnak ilyen vonalú pályája | Kreis’ # (↑); 2 1770 ’olyan zárt görbe vonal, amelynek minden pontja a középponttól egyenlő távolságra van | Kreis 〈Geom〉’ # (↑); 3 1785 ’vkinek, vminek közvetlen környezete, közelsége | Umgebung’ # (NSz.); 4 1794 ? ’kerület 〈matematikában〉 | Umfang’ (NSz.), 1799 ’ua.’ (NSz.); 5 1806/ ’együvé tartozó személyek csoportja, társaság | Gesellschaft; Verein’ # (NSz.); 6 1807 ’cselekvés, működés területe | Bereich’ # (NSz.); 7 1815 ’együvé tartozó dolgok, jelenségek rendszere, csoportja | System’ (NSz.) Sz: köröz 1592/ [sz.] (↑) | körzet 1592/ ’zárt görbe vonal, ill. ilyen vonal alakjában elhelyezkedő személyek, testek sora, mozgásnak ilyen vonalú pályája | Kreis’ (↑); 1914 ’meghatározott területre kiterjedő (köz)igazgatási egység | Bezirk’ (Kelemen B.: MNMSz. Bezirk a.) | körít 1809 köríti (Kazinczy: Lev. 7: 132) | körlet 1828 körlet ’kerület, környék | Umkreis’ (NSz.); 1835 ’meghatározott területre kiterjedő (köz)igazgatási egység | Bezirk’ (Szily: NyÚSz.); 1892 ’katonai osztag v. táborozó csapat szálláshelye | Truppenunterkunft’ (NSz.) | körönd 1843 körönd ’kör alakú tér | Rotunde’ (Kunoss: UjdSzóf. Körély a.) | körző 1845 körző ’körök rajzolására, ill. vmely távolság kimérésére való kétágú, mértani eszköz | Zirkel 〈Gerät〉’ (Nyr. 11: 175) | körözvény 1845 körözvény (Hierolexicon Circulares a.) | köret 1916 köret (Nyr. 46: 47)
Elvonás. | ⌂ A →körül-ből lett elvonva. A szótő az ősmagyar korban mint igenévszó létezhetett (vö. →kerül); az időrendben korábbi származékszavak arra utalnak, hogy a →körül-ből való elvonás már jóval azelőtt megtörtént. A ker változat a →kerül hatására utal. A jelentésfejlődéshez vö. ném. Kreis; fr. cercle: ’kör’. ∼ Idetartoznak: (R.) körkör ’ellipszis ‹geometriai›’ (1807: MagyFűvészk. 35); ez a nyelvújítás korában keletkezett a kör szó megkettőzésével. A körkörös [sz.] ’koncentrikus, közös középpontú’ (1807: MagyFűvészk. 35) ma is használatos.
☞ MNy. 7: 34; TESz. körkör a. is; EWUng.→ délkör, fél-, kerül, körözött, körül, lát-, lég-UN UEW. № 288