köpec × A: 1459 Kepecz [hn.] (MNy. 43: 262); 1808 Göbötz (Sándor I.: Toldalék); 1832 Göbétz (NSz.); 1860 Köpecz (MNyszet. 5: 346); nyj. gübéc (MTsz. göbec a.) J: 1 1459 ’folyó medrében levő gödör | Grube im Flussbett’ (↑); 2 1860 ’pocsolya | Pfütze’ (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Talán a →göbe² szóból ered. A végződés -c kicsinyítő képzőnek tűnik. A magyarázat nehézsége, hogy a szó időrendileg korábbi, mint az állítólagos alapszó. A szó eleji k ~ g hangváltozáshoz vö. →gazdag, →görény stb. ⊚ Székely nyelvjárási szó.
☞ MNy. 11: 16; TESz.; EWUng.→ göbe²