köpönyeg A: 1489 keopenegeth (Ethn. 96: 236); 1494 k. Kepenyegh (OklSz.); 1510 k. kepanyekh (OklSz.); 1533 Koͤpoͤnek (Murm. 2008.); 1560 k. keopeoniegh (GyöngySzt. 2683.); 1569 Geppene (SoprSz. 36: 94); nyj. köpënyëgëm (ÚMTsz.) J: 1 1489 ’bő felsőkabát | Mantel’ (↑); 2 1926 ’vmely eszközt védő, szigetelő burkolat | Hülle, Umkleidung’ (Révész: TechnSz. 178)
köpeny A: 1769 e. köppeny (NyIrK. 28: 160); 1815 köpenyét (NSz.); 1836 köpöny (Szily: NyÚSz.) J: 1 1769 e. ’bő felsőkabát | Mantel’ # (↑); 2 1848 ’vmely eszközt védő, szigetelő burkolat | Hülle, Umkleidung’ (NSz.); 3 1937 ’(munka)ruha | (Arbeits)kittel’ (Sauvageot: MFrSz.); 4 1961 ’〈címertanban〉 a címért övező lepelszerű dísz | Mantel 〈Geom〉’ (ÉrtSz.)
A szócsalád alapja, köpönyeg jövevényszó egy török nyelvből. | ≡ Csag. kepenek; oszm. kepenek; kirg. kebenek, kemenek; stb.: ’egy fajta kabát’ [török eredetű; vö. esetleg Kāšγ. köpen ’nyeregtakaró’; hak. köbe ’ruhaszegély’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *kepenek. Eldöntetlen, hogy ez a magyarban egy honfoglalás előtti vagy utáni jövevényszó. A szóvégi k > g változáshoz vö. →kalpag, →tőzeg stb.
A köpeny elvonás eredménye. | ⌂ A köpenyeg szóból keletkezett a nyelvújítás korában a névszóképzőként felfogott -g elhagyásával. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) kapenak, kepenek; le. (R.) kopieniak; rom. (R.) căpeneág; stb.: ’kabát, köpeny’.
☞ MNy. 3: 261; Kniezsa: SzlJsz. 872; Doerfer: TE. 3: 583; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ köpönyegforgató