könyv A: 1282 k. Qunwes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 k./ kewnuewk (JókK. 32); 1416 u./¹ ko̗ńbèn [nyv-b]; ko̗ṅo̗ (BécsiK. 73, 300); 1456 k. kenw (SermDom. 1: 210); 1531 koͤnoͤuebe (TelK. 1); 1533 Koͤnueͤ [□] (Murm. 2502.); nyj. könnyü (ÚMTsz.) J: ’összefűzött belső lapokból és két fedőlapból álló, szöveget, esetleg illusztrációt is tartalmazó mű | Buch’ # Sz: könyves 1282 k. (↑) | könyvecske 1474 kөṅuexkeben (BirkK. 4) | könyvel 1843 könyvel (Bloch Buchen a.) | könyvelő 1847 könyvelőnek (PestiH. 1847. márc. 4.: 149)

Vándorszó. |  ≡  Koreai kwe̮n ’könyv’; ujg. küen ’irattekercs’; akk. kunukku ’pecsét’; örm. knikᶜ ’tábla, levél, papír, lap’; md.  (E.) końov ’papír’; óe. szl. kъńiga ’könyv; írás; betű’; blg.  (óblg.) книга ’könyv’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  Az átadó nyelv tisztázatlan, mindenesetre valószínű, hogy mind a v, mind az ű, ő végződésű magyar alakok is egy k > γ végű idegen nyelvi alakra mennek vissza; vö. →enyv, →fenyő stb. A könyve alapalak (↑) tévesen alkalmazott birtokos személyjeles alak lehet.  ⚠  Ótörök származtatása kevésbé valószínű, cseh származtatása téves.

☞ NytudÉrt. 38: 124; TESz.; MNy. 71: 206; Ligeti: TörK. 49; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; MNy. 116: 209→ anyakönyv, fekete-, könyvmoly, tár-, törzs-