könyörül A: 1372 u./ kenyerewle (JókK. 13); 1372 u./ kewnyewrewluen [sz.] (JókK. 147); 1456 k. kenereletre [sz.]; kenerwl, kwnÿurwl (SermDom. 1: 161, 2: 131, 94); 1495 e. ko̗ṅo̗ru̇l (GuaryK. 76); 1536 kenyerylwen [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’megsajnál, megszán vkit; szánalomból segít vkin | sich erbarmen, bemitleiden; sich aus Erbarmen jmds annehmen’ # (JókK. 13); 2 1416 u./¹ ’megbocsát, kegyelmez | vergeben, begnadigen’ (BécsiK. 244); 3 1416 u./¹ ’kímél, nem bánt vkit | schonen’ (BécsiK. 106); 4 1550 k. ’kiengesztel | aussöhnen, erbitten’ (KolGl.) Sz: könyörület 1372 u./ kewnewrewletbewl (JókK. 104) | könyörületes 1416 u./¹ ko̗ṅo̗ro̗lètes (BécsiK. 244) | könyörületesség 1416 u./¹ ko̗ṅo̗ꝛo̗lètėſſėgėkètꝛ (BécsiK. 303) | könyörületlen 1456 k. kunurulethlenſegh [sz.] (SermDom. 1: 432) | könyörületlenség 1456 k. (SermDom. 1: 432) | könyörülés 1474 kөṅөroleſſel (BirkK. 5)
könyörget † A: 1416 u./¹ ko̗ṅo̗ꝛgètiuala (BécsiK. 81); 1531 megh kewnÿergete (ÉrsK. 583) J: ’esedezik; nagyon kér | flehen; dringend bitten’
könyörög [1] A: 1479 kenÿewrgek (Gl.); 1493 k. kenýeregh (FestK. 180); 1493 k. kewnyergeesewnketh [sz.] (FestK. 165); 1495 e. ko̗ṅo̗ro̗gne (GuaryK. 21); 1535 k. Kewnÿwrgeſſeketh [sz.] (Zay: Lánd. 21); 1544 keniregyen [g-j] (LevT. 1: 26); 1545 kynergethem wolna (RMNy. 2/2: 58) J: 1 1479 ’panaszkodik | klagen’ (↑); 2 1493 k. ’esedezik; nagyon kér vmit | flehen; dringend bitten’ # (FestK. 180); 3 1495 e. ’imádkozik, Istenhez esedezik | beten’ (↑) Sz: könyörgés 1493 k. (↑)
könyörtelen A: 1832 könyörtelenségét [sz.] (Társalkodó 1832. szept. 12.: 291) J: ’hajthatatlan, kíméletlen | unbarmherzig’ #
A szócsalád igéi származékszók. | ≡ Az alapszó a ? könyör ’kér, megkér; szánalomra indít’ lehet. Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő, magyar képzéssel. A tőhöz vö. vog. (KK.), (Szo.) kēnγ- ’bőg ‹marha›; nyöszörög, vinnyog’; osztj. (Vj.) könəγ- ’rosszindulatúan morog ‹kutya›’, (Kaz.) keṇı̆- ’brummog, morog ‹medve›’ [ugor *kenɜ- ’brummog, morog’]. ⌂ A magyarázat nehézsége egyrészt az obi-ugor szavak onomatopoetikus természete, másrészt a magyar szó hipotetikus alapjelentése. A feltehető jelentésváltozáshoz azonban vö. →rí : →rimánkodik : →rivall; vö. még lat. plorare ’sír, jajgat, siránkozik’ : implorare ’felkér, kér, kérlel’; lat. orare ’beszél, megbeszél; kér, megkér; imádkozik’ : or. орать ’kiált, ordít’; stb. A végződés -r gyakorító képző; vö. →kever, →kísér stb. A könyör egykori létezésére bizonyítékként vö. 1372 u./ kenerueteſt ’könyörületes’ (JókK. 34), 1456 u. kunwretlenſegeth ’könyörtelenség’ (SermDom. 2: 214). ⌂ Az igék végződése -ül visszaható igeképző, -get gyakorító-műveltető képző, ill. -g gyakorító képző. A könyörül és a könyörög jelentéstani viszonya esetleg a már az alapigében létező ’könyörög, esedezik’ és ’könyörület’ jelentések közötti metonimikus viszonyon nyugszik.
A könyörtelen származékszó. | ⌘ A nyelvújítás korában keletkezett az igékből, amelyek könyör alapszava újként lett kikövetkeztetve. ∼ Vö. még könyör ’könyörület, lágyság, gyengeség’ (1795: Szily: NyÚSz.).
A szócsaládhoz még | ⚠ A →göngyölít szócsaláddal való összefüggése, továbbá az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.
☞ JSFOu. 30/24: 16; TESz.; MSzFE. könyörög a.; NytudÉrt. 105: 30; StUASuppl. 1: 135; EWUng.UN UEW. № 1775