köldök A: 1405 k. keldek (SchlSzj. 436.); 1508 ko̗ldo̗ko̗d (DöbrK. 481); 1590 koͤdoͤk meczoͤ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 138); 1801 Küldök (NSz.); 1860 kőgyök (MNyszet. 5: 89); 1873 Tüdök (Nyr. 2: 377); nyj. püdök (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’a fejlődő magzatot az anyai szervezettel összekötő zsinórszerű szerv, ill. ennek a születés után visszamaradó és hegesen beszáradó csonkja a középhasi tájék alsó részén | Nabel’ # (↑); 2 1560 k. ’püspöksüveg gombja | Knopf auf der Bischofsmütze’ (GyöngySzt. 1658.); 3 1604 ’függő v. csüngő zárókő | Abhängsel 〈in der Baukunst〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Thólos a.); 4 1629 ? ’eke hátulján a gerendelyről a földig nyúló széles, lapos vas, amelyen az eke a földben csúszik, csúsztató | Pflugsohle’ (Balassa I.: Eke 195), 1833 ’ua.’ (Kassai: Gyökerésző 2: 56); 5 1807 ’növényi magon levő, kissé elütő színű folt | Nabel des Pflanzensamens, Hilum’ (MagyFűvészk. 52); 6 1808 ’egy fajta összekötő v. középen levő alkatrész | Art Verbindungsteil, Mittelteil’ (Sándor I.: Toldalék)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. kindik; CC. kindik; tat. kendek; stb.: ’köldök’ [< török *kin ’köldök’]. A keleti törökség szavaként aligha lehet csuvasos típusú elem.  ⌂  A magyarba átkerült alak *kindik vagy *kildik. Az nd > ld hangváltozás vagy már a törökben végbement vagy csak a magyarban. A 2–6. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ⚠  A kunból vagy besenyőből való származtatása jelentéstani okokból kevésbé valószínű.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Ligeti: TörK. 314; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.