kölcsön A: 1416 u./² ko̗lւo̗n veuo̗to̗l (MünchK. 11vb); 1456 k. kwchonosnak [sz.] (SermDom. 2: 685); 1456 k. kwlchwnado (SermDom. 397); 1470 kelchenado (SermDom. 2: 685); 1508 koͤnčoͤnloͤnek [sz.] (DöbrK. 416); 1508 kúlւen vetelnec (NádK. 550); 1723 koͤlcsoͤnyoͤzne [sz.] (MNy. 40: 354); nyj. kéccsënn (Nyatl.) J: ‹hsz› 1 1416 u./² ’használatra | leihweise’ # (↑); 2 1585 ’kölcsönösen | gegenseitig’ (Cal. 559) | ‹mn› 1536 ’kölcsönzött, kölcsön adott | geliehen, geborgt’ # (NySz.) | ‹fn› 1 1575 ’visszaadási kötelezettséggel átvett pénz | Darlehen, Anleihe’ # (NySz.); 2 1832 ’államkölcsön | Staatsanleihe’ # (NSz.) Sz: kölcsönöz 1416 u./² ko̗lւo̗noʒ́tènͨ (MünchK. 71rb) | kölcsönös 1456 k. ’kölcsönadó személy | Verleiher’ (↑); 1604 ’kölcsönzött | geliehen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1645 ’kétoldalú, viszonzott | gegenseitig’ (NySz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Csuv. kivśen ’kölcsön’ [< csuv. *kiveś vagy *kivśə: ’kölcsön’]. A többi török nyelvben ismeretlen, de a cseremiszben és a mongol nyelvekben van megfelelője; vö. cser.  (B.) küśən ’kölcsönzött’; ojrát kölösön ’kölcsön, tartozás, adósság; izzadság, fáradság’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *külčen. Egy nem adatolt török *külü- ~ *kül ’kölcsönöz’ (vö. Kāšγ. külük neng ’kölcsönzött dolog’) ige névszóképzővel és határozóraggal ellátott alakja határozószóként került a magyarba: a magyar határozói rendszerbe való beilleszkedését n végződése tette lehetővé; az alaktanához vö. nagyon (→nagy). Határozószók, ill. határozóragos névszók főnevesüléséhez vö. →éjjel, →otthon stb.

☞ MNy. 3: 261; NyK. 49: 233; TESz.; Ligeti: TörK. 45; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.