kökény A: 1184 ? Cucendi [sz.] [szn.] (PRT. 10: 501); 1211 Cucen [hn.] (OklSz.); (†1015) 1220 k./ Kuchinkereby [sz.] (Györffy: DHA. I: 73); 1247 Kevkenyer [hn.] (SzKözl. 1972: 86); 1255/ kuken (OklSz.); 1347 Keken [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 102); 1522 Kekeÿn [szn.] (MNyTK. 105: 32); 1577 kőkenÿ (KolGl.); 1590 Koͤkkeny (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 42); 1791 kökén-szilvát (NSz.); nyj. këkény (ÚMTsz.); kikín (MTsz.); kökënyes [sz.] (MTsz.); kökönnye [□] (Nyatl. 1: 112) J: ’kékes színű bogyókat termő tövises cserje | Schlehdorn (Prunus spinosa)’ Sz: kökényes 1251 Chucinus [hn.] (OklSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  AH. kökän ’szilva’; tat. kögen ’kökény’; nog. kögen ’ua.’; stb. [< török *kök; az eredetéhez vö. →kék].  ⌂  A magyarba átkerült alak *kükän.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. kukinja ’kökény’.

☞ MNy. 3: 260; NyK. 51: 292; TESz.; Ligeti: TörK. 112; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ kék, kökörcsin