kóvál × A: 1566 kóválának [✐] (MonÍrók. 3: 116) J: ’kóborol, csavarog | herumstreichen, schweifen’
kóvályog [1] A: 1577 k. kowaliognak (OrvK. 34); 1641 koválygot (NySz.); 1683 kóvályog (NySz.); 1777 kóvájog (NSz.); 1779 koválog (NSz.); 1792 Kavályogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1793 kovállyogtam (NSz.); 1824 kóvalygó [sz.] (NSz.) J: 1 1577 k. ’bolyong | schweifen, herumirren’ (↑); 2 1651 ’a levegőben száll; gomolyog | herumfliegen; wirbeln, sich ballen’ (NySz.); 3 1828/ ’szédül, émelyeg | Schwindel haben, einem übel sein’ (NSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszavak. | ⌂ A szótő a →kall, közelebbről a →koldul szócsaládjának tövével állhat összefüggésben. A végződés -ál, ill. -lyog gyakorító képző; vö. dobál (→dob¹), →támolyog stb. A kóvályog keletkezését a kóvál szó is elősegíthette. A szó belseji v az l megszűnése általi hiátus töltőjévé válhatott. Az első szótagbeli a a kavarog (→kavar) hatását mutathatja. A szó jelentése a tő eredeti ’ide-oda mozog’ jelentésére megy vissza. ∼ Idetartozik: (meg)kavalyodik ’ide-oda kóborol, bolyong, tévelyeg; örvénylik, kavarog, forog’ (1704: Pusztai). ⚠ A →csóvál szóval való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ MNy. 62: 156; TESz. kóvályog a.; Benkő: FiktI. 164; EWUng.→ kall, koldul