kóma A: 1854 Koma [es. nem m.] (Forst.); 1895 Kóma (PallasLex.) J: 1 1854 ? ’álomkór | Schlafsucht’ (Forst.) (↑), 1895 ’ua.’ (PallasLex.) (↑); 2 1895 ’mély tudattalan állapot | tiefe Bewußtlosigkeit’ (PallasLex.) (↑)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Koma; ang. coma; fr. coma; stb.: ’mély tudattalanság, eszméletlenség’. Vö. még lat. (tud.) coma (somnolentum) ’aluszékonyság, álomkór’ [< gör. κῶμα ’mélyebb, tartósabb alvás; kóros hajlam az álomkórra’; vö. gör. κοιμάω ’elaltat’]. Orvosi műszóként terjedt el. ⇒⌂ A magyarba valószínűleg a tudományos latinból került.
☞ EWUng.→ cinterem