kólya × A: 1430 k. cola zeker (SchlGl. 2211.); 1496 kolya (OklSz.); 1575 kóllyáual (NySz.); 1585 Kólyakotsi (Cal. 374); 1840 kóléjában (NSz.); 1843 kójába (NSz.); nyj. kolla (ÚMTsz.) J: 1 1430 k. ’egy fajta négykerekű jármű: szekér, kocsi, hintó | Wagen, Kutsche’ (↑); 2 1809 ’gyaloghintó | Tragsessel’ (NSz.); 3 1834 ’diadalkocsi | Triumphwagen’ (Kunoss: Szóf.); 4 1865 ’kétkerekű kocsi, taliga | zweirädiger Karren’ (CzF.)

Jövevényszó egy déli szláv vagy keleti szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. kola [többes szám] ’jármű, fogat, szekér; autó; vagon’; szln. kola [többes szám] ’kocsi’, (V.) kȏla ’jármű’; or.  (R.) кола [többes szám] ’ua.’; ukr.  (N.) ко́ла ’ua.’; – óe. szl. kola [többes szám] ’ua.’; stb. [a szl. *kolo ’kerék’ többes számú alakja]. Vö. még szbhv.  (R.) kolija [gyűjtőnév, többes szám] ’fogatok, szekerek, lovasfogatok’.  ⌂  A szó belseji ly-t tartalmazó alak, ill. a szó belseji l-es változat esetleg különböző szláv változatokból származnak; vagy volt a magyarban egy l > ly hangváltozás. A kólé változat esetleg a →kordé analógiájára keletkezhetett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 274; TESz.; EWUng.→ kóló