kókad A: 1693 kókatt [d-t] [sz.] (NySz.); 1802 kókkadni [sz.] (NSz.) J: ’lankad, hervad, bágyad; sárgul, fonnyad | welken, ermatten’
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy ’hajlat, görbület; meggörbül, elgörbül’ jelentésű igenévszó lehet, amelynek névszói értékű tagja a →kacs. A végződés -d deverbális vagy denominális igeképző; vö. árad (→ár¹), →eped stb. A jelentések az alapszó jelentéséből magyarázhatók; hasonló jelentésváltozáshoz vö. →fonnyad.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 94; EWUng.→ kacs