kóka × A: 1522 ? Koka [szn.] (MNyTK. 86: 49); 1803 Kóka (NSz.) J: 1 1803 ’szőlőkacs | Weinkranke’ (↑); 2 1838 ’üstök, konty 〈a gyermeknyelvben〉 | Schopf, Haarknoten 〈in der Kinderspr.〉’ (Tzs.); 3 1854 ’a gyümölccsel együtt letört cseresznyeág, amelyet ajándékba adnak | abgebrochener Kirschbaumzweig mit Kirschen zum verschenken’ (NSz.)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó egy ’hajlat, görbület; meggörbül, elgörbül’ jelentésű igenévszó lehet; vö. →kacs. A végződés folyamatos melléknévi igenévképző vagy -a kicsinyítő képző; vö. →guba¹, →guba². Ha a szó eredetileg egy folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül. A jelentések az igenévszó alapjelentéséből fejlődtek ki; a 2. jelentéshez vö. még →konty.
☞ TESz.; EWUng.→ kacs