kívül A: 1113 ? culleſe [hn.] (MNL (OL) Dl. 273052); 13. sz. közepe/ kyul (ÓMS.); 1372 u./ Spital kewewl, aytokewl, teſtemkewuewlee, ʒerʒetnekkÿuel, kÿuewl (JókK. 17, 84, 74, 17, 52); 1416 u./¹ vaꝛos kv̇uo̗l (BécsiK. 23); 1456 k. kuwl (SermDom. 2: 501); 1476 k. kywul (SzabV.); 1508 capuíanac kíuíl (NádK. 247); 1508 gorombasag kvlvl (DöbrK. 16); 1560 k. szerszeth kw̋l (GyöngySzt. 1696.); 1736 küljel (MonÍrók. 11: 402); 1774 küjjel (MNy. 38: 208); 1777 küllyel (NyIrK. 2: 219); 1804/ kívül (NSz.); 1808 Külö́l (Sándor I.: Toldalék); 1863 kivült (Kriza [szerk.] Vadr. 506); nyj. kivél (ÚMTsz.); küllül (MTsz.) J: ‹hsz› 1 13. sz. közepe/ ’kívülre, kifelé | nach außen’ (↑); 2 1372 u./ ’kívülről | von draußen’ (JókK. 52); 3 1372 u./ ’kívülről | außen, draußen’ # (JókK. 43); 4 1416 u./³ ’〈tárgy〉 külső oldalán, felszínén | in äußerer Erscheinung 〈Person〉’ # (MünchK. 29ra); 5 [birtokos személyjellel] 1553 ’nem számítva, tekintetbe nem véve | außer mir, dir usw.’ # (NySz.) | ‹névutó› 1 [ma vmin ~] 1372 u./ ’zárt terület határán túl | außerhalb’ # (JókK. 84); 2 1372 u./ ’vhonnan ki | aus ... hinaus, heraus’ (JókK. 147); 3 1372 u./ ’vmely közösségbe nem számítva | außer 〈auch abstr.〉’ # (JókK. 17); 4 1474 ’〈időn〉 túl | über ... hinaus 〈zeitlich〉’ (BirkK. 3); 5 1508 ’〈időn〉 túl | ohne’ (BirkK. 3); 6 1525/ ’felül, mellett | neben’ (TörtTár 1908: 81); 7 1637 ’nem számítva, tekintetbe nem véve | ungeachtet’ (LevT. 2: 268)

kívülötte ∆ A: 1589 kiuoͤlettem (NySz.); 16. sz. bornak kiuelette (RMNy. 2/2: 2); 1607 kivülette [?✐] (LevT. 2: 123); 1653 Küvüllötte [?✐] (Nyr. 99: 503); 1724 te kivuͤloͤtted (NSz.); 1794 kévülötte (NSz.); 1809/ kivűltted (NSz.) J: ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1589 ’rajta kívül, őt nem számítva | außer mir, dir usw.’ (↑); 2 1653 ’(oda)kint, kívül, kinn | draußen’ (↑) | ‹névutó› 1 1590 ’vmin kívül, vmi mellett | außer, neben 〈abstr.〉’ (NySz.); 2 1607 ’zárt terület határán túl, azon kívül | außerhalb’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A szócsalád alapja, a kívül, amely a (R.) ki ~ kiv ’külső, külalak’ (→ki²) változatából keletkezett -l ablatívuszraggal. A kívül alak szó belseji v-je vagy hiátustöltő vagy az alapszó kiv változatának szóvégi v-je őrződött meg benne. A szó belseji j, l hiátustöltő hangok. A kívül szó eredetileg határozószó volt, ablatívuszi jelentéssel; a jelentésfejlődéséhez vö. →belül, felül (→felett) stb. Névutóvá különböző birtokos jelzős szószerkezetekben vált.

A kívülötte származékszó. |  ⌂  A kívülötte alak a kívül-ből keletkezett -t (> tt) helyraggal és -e E/3. személyű birtokos személyjellel. A kívülötte alak mellett egy teljes ragozási sor jött létre a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.).

☞ Klemm: TMondt. 231; MNy. 53: 103; TESz.; StSl. 25: 48, 49; Benkő: ÁrpSzöv. 270, 274; EWUng.→ ki², kijjebb, kilenc, kül-, külföld, külön, külső, nélkül, rendkívülUN UEW. № 1776