kínafa A: 1794 China-fának (NSz.); 1801 kinafa (NSz.); 1949 kínafa (NSz.) J: ’kininfa, Dél-Amerikában őshonos növény, amelynek kérge lázcsillapító alkaloidát tartalmaz | Chinarindenbaum, Fieberrindenbaum (Cinchona succirubra)’
Német mintára alkotott részfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. Chinabaum ’kínafa’. Az összetétel előtagja egy Peruban őshonos cserjét jelöl (perui quina ’kéreg’, quinaquina ’a kérgek kérge’), amelyet a német népetimológiában Kína földrajzi nevével felcseréltek. ≋ Megfelelői: ang. quinaquina; fr. quinquina; ol. china, chinachina; or. хинное дерево; stb.: ’kínafa’. ⌂ A magyar hangalak bizonyosan a Kína [hn.] hatására alakult ki. Az előtag önálló szóként is előfordul: kína ’kínafa’ (1865: CzF.).
☞ Nyr. 75: 457; TESz.; EWUng.→ fa