kéve A: 1372 u./ keueyeket (JókK. 115); 1416 u./¹ kėuè (BécsiK. 26); 1548 kiuyet (NySz.); nyj. kívi (Nyatl.) J: 1 1372 u./ ’learatott gabonának v. más szálas terménynek egy kötegnyi csomója | Garbe’ # (↑); 2 1877 ’fénynyaláb, sugárnyaláb | Strahlenbündel’ (NSz.)
Valószínűleg jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. | ⌂ Az elfogadható előzményhez vö. →kepe. A megfelelőkből azonban a kéve mindenekelőtt hangtani okokból nem magyarázható. – A 2. jelentés metafora; a jelentéséhez vö. ném. Garbe ’kéve, nyaláb ‹gabona, fénysugár is›’; or. сноп ’kéve; kéve, nyaláb ‹fény stb.›’; stb.