kétség A: 1372 u./ ketſeg (JókK. 77); 1416 u./¹ kètſegnèlku̇lo̗n (BécsiK. 58); 1493 k. keethſeegbe (FestK. 142); 1527 kethſygh (Heyden: Puerilium 14) J: 1 1372 u./ ’kételkedés, bizonytalanság; habozás, ingadozás | Zweifel; Schwanken, Bedenken’ # (↑); 2 1493 k. ’kétségbeesés, reménytelenség | Verzweiflung’ # (↑) Sz: kétséges 1495 e. ketſego̗s (GuaryK. 106)
Származékszó. | ⌂ A →két ’kettő; kétség, kétely’ számnévből keletkezett -ség névszóképzővel; vö. egység (→egy), háromság (→három) stb. Hasonló szemlélethez vö. →kétel, →kétes; vö. még lat. duo ’kettő’ : dubium ’kétség, kétely; habozás’; ném. zwei ’kettő’ : Zweifel ’bizonytalanság’.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ két