kész ‹ige› † A: 1372 u./ kyzÿuala (JókK. 79); 1479 el kizyk [□] (NyírkGl.); 1535 Ke͔zik (NySz.) J: 1 1372 u./ ’késztet; buzdít, unszol | bewegen, antreiben; aneifern’ (↑); 2 1416 u./¹ ’felkészít; előkészít | ausrüsten; vorbereiten’ (BécsiK. 259); 3 [el~ik] 1479 ’lebeszél, ellenez, nem tanácsol | abreden, abraten’ (↑)

kész ‹nm› A: 1372 u./ keʒ (JókK. 79); 1416 u./¹ kėz (BécsiK. 2); 1504 kiz (Századok 6: 478); 1520 k. kezzebb (BodK. 3); 1538 keezz (Pesti: Nomenclatura E2); 1561 kejsz (KárOkl. 3: 332); nyj. kisz, kísz (Nyatl. készen a.) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’hajlandó, készséges | bereitwillig’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’alkalmas állapotban levő, rendelkezésre álló, felkészült | bereit’ # (↑); 3 1416 u./¹ ’elkészült, befejezett | fertig, vollendet’ # (BécsiK. 30); 4 1552 ? ’biztosra vehető | sicher’ (Heltai: Dial. A6b), 1789 ’ua.’ (NSz.); 5 1578 ’valóságos, igazi | wahr, komplett’ (NySz.) | ‹fn› 1 1742/ ’a munka látható eredménye | Fertiges’ (NySz.); 2 1838 ’készpénz | bares Geld’ (Tzs.) Sz: készül 1372 u./ kezewlt [sz.] (JókK. 14) | készít 1416 u./¹ kėzeitėc (BécsiK. 23) | készség 1416 u./¹ kėſſegit ’eszköz, szerszám, felszerelés, kellék | Gerät, Rüstung’ (BécsiK. 46); 1585 ’készség, jóakarat | Bereitwilligkeit’ (Cal. 876 [ɔ: 866]); 1770 ’készség, jártasság, ügyesség, vagyon | Fertigkeit, Vermögen’ (NySz.) | készület 1416 u./¹ kezo̗lètenèc (BécsiK. 260) | készülő 1416 u./² ‹foly mn-i igenév› (MünchK. 35rb); 1608 ’előkészület, készenlét | Vorbereitung, Bereitschaft’ (NySz.) | készület 1531 ‹hsz› (ÉrsK. 268); 1560 k. ’befejez(het)etlen | unfertig 〈Adj.〉’ (GyöngySzt. 747.) | készültség 1703–1705 készültségben (ItK. 14: 465) | készülődik 1793 készülődöm (NySz.) | készülék 1808 készülék (NySz.) | készlet 1836 készleteket ’felhalmozott áru, tartalék, állomány | Vorrat, Bestand’ (NTársalkodó 1836. márc. 1.: 136)

készlel ∆ A: 1372 u./ keʒlely uala, kyʒlele (JókK. 85, 61) J: ’késztet; buzdít, unszol | antreiben, bewegen; aneifern’

késztet A: 1456 k. kÿʒteth (SermDom. 1: 461); 1719 kíszteti (NySz.); 1760 késztetni [sz.] (NySz.) J: 1 1456 k. ’mozdít, mozgat, ösztönöz, sarkall | bewegen, antreiben’ # (↑); 2 1760 ’sietve eljuttat | jmdm etw rasch zukommen lassen’ (NySz.) Sz: késztetés 1456 k. kiʒteteſel (SermDom. 1: 326)

készt ∆ A: 1456 k. ? kiʒtetenkh [sz.] (SermDom. 1: 336); 1479 kÿʒtek [sz.] (NyírkGl.); 1806/ késztő [sz.] (NySz.) J: ’mozdít, mozgat, ösztönöz, sarkall | bewegen, antreiben’ Sz: készték 1479 ’biztatás, sarkallás; buzdítás | Antreibung; Aneiferung’ (↑) | késztet 1519 k. ’késztetés | Antreibung; Aneiferung’ (DebrK. 9)

készlet ∆ A: 1577 kizletem (KolGl.); 1861 készletni [sz.] (MNyszet. 6: 334) J: ’mozdít, mozgat, ösztönöz, sarkall | bewegen, antreiben’

A szócsalád alapja, a kész ige és névszó; bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. lp.  (L.) kisjuk ’szíves, készséges, jóindulatú, kegyes’, kissja- ’készséges, kész’ [fgr. *kᴕ̈ćɜ ’készséges, felkészült; szíves, jóindulatú, kész’]. Azon kívül, hogy csak egy megfelelője van a távoli rokon nyelvben, a magyarázat azért is bizonytalan, mert a lapp szó belseji mássalhangzó előzménye is s lehetett.  ⌂  A szó belseji *ć > m. sz hangváltozáshoz vö. →keszeg, →rész. A jelentések összefüggéséhez vö. fr. prêt ’készséges, felkészült; készséges; alkalmas, megfelelő’; ném. fertig ’indulásra kész’ > ’kész’ > ’tökéletes’; or. готовый ’kész’ ~ óind ghaṭate ’serény, szorgos, elfoglalt’; stb.

A készség és a készlet származékszók. |  ⌂  A készség és a készlet származékszók konkrét jelentése ’használható, alkalmas; kész’ a kész névszó jelentésén alapul; a jelentéséhez vö. lat. paratus ’készséges, elkészült, előkészített’ ~ apparatus ’előkészítés; készülék, szerkezet, minden elkészített; eszköz’. A készlel, késztet, készt és a készlet ige -l, ill. -t műveltető igeképzővel keletkezett.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz. kész¹ a., készség a. is, késztet a. is; MSzFE.; EWUng.→ elő-², kényszerít, készakarva, készpénz, termoszUN UEW. № 443