kérkedik [2/3] A: 1522 Keerkedest [sz.]; kerkevdsegevt [sz.] (HorvK. 268, 275); 1535 kerkeʒoͤnk (Ozorai: Vit. D3b); 1564 kÿrkednek (MNy. 62: 502); 1566 kérkoͤszic vala [▽] (NySz.); 1584 kérkoͤuéköny [sz.] (NySz.); 1588 kerkuͤdhessenec [sz.] (NySz.); 1590 kérkuͤekenségéuel [sz.] (NySz.); 1805 kérkëdö́ [sz.] (NSz.) J: 1 1522 ’dicsekszik, henceg | prahlen, sich rühmen’ # (↑); 2 1799 u. ’értékes dolog birtokában van | im Besitz von etw Wertvollem sein’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A →kér¹ szóból -kedik ~ -keszik gyakorító-visszaható képzővel keletkezett; vö. →cselekedik, →törekedik stb. Az eredeti jelentése feltehetőleg ’az érdemeire hivatkozva kér vmit’, amelyből az 1. jelentés jelentésszűkülés útján alakulhatott ki. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. lat. rogare ’kér, megkér’ : arrogans ’beképzelt, önelégült, arrogáns, gőgös’. A 2. jelentéshez vö. dicsekedik (→dicső).
☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 50: 331; TESz.; EWUng.→ kér¹