kérd A: 1164/ ? Kerdeu [sz.] [szn.] (LtKözl. 2: 157); 1372 u. kerde (JókK. 79); 1416 u./¹ kèrd (BécsiK. 122) J: 1 1372 u./ ’kér, kíván, óhajt, akar | bitten, begehren’ (↑); 2 1372 u./ ’kérdez | fragen’ # (JókK. 16) Sz: kérdés 1372 u./ kerdeſt (JókK. 15) | kérdez 1416 u./¹ kèrdezet (BécsiK. 186) | kérdezet 1416 u./¹ kèꝛdė[ſ]zètnc̣ ’kérdezés, kérdés | Fragen’ (BécsiK. 74) | kérdezkedik 1416 u./¹ kèrdezkednècvala ’kérdezősködik | nachfragen’ (BécsiK. 168) | kérdezkedette 1416 u./² egbè kèꝛdeʒkedettec ‹hat-i igenév› (MünchK. 49ra) | kérdezősködik 16. sz. kérdoͤzeskedned (NySz.) | kérdéses 1807 Kérdéses (Szily: NyÚSz.)
Származékszó. | ⌂ Valószínűleg a →kér-ből keletkezett -d gyakorító képzővel; vö. →esd, →mond stb. A 2. jelentés az eredeti 1. jelentés különböző szószerkezeteiből keletkezett, mint a tanácsot, véleményt, magyarázatot kérd ’vkitől tanácsot, véleményét, magyarázatot kér’; vö. kerde tanalcʒot ’tanácsot kért’ (1372 u./: JókK. 79). Hasonló jelentésváltozáshoz vö. lat. rogare ’kér, felszólít, felkér; kérdez, megkérdez; kíván’; ang. ask ’kér, megkér; kérdez, megkérdez’; stb.