kényszerít A: 1416 u./¹ kenzereitiuala, kėzeꝛeitènė (BécsiK. 127, 48); 1416 u./² keṅʒ́èꝛeitend (MünchK. 11vb); 1470 keʒerettethetik [sz.] (SermDom. 2: 440); 1490 kyselethi (SzalkGl. 99.); 1493 k. Keezerýhch [készerít □] (FestK. 380); 1512 ko̗zeritlek, ko̗zo̗rito̗tok (WeszprK. 77, 94); 1585 kezzeretetem [sz.] (MNy. 84: 254); 1620 kényszeritvén [sz.] (Radvánszky: Csal. 3: 234); 1790 kenszerétette (NSz.); 1805 kényszërít (NSz.); 1842 kínyszerített [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’erőszakkal, hatalommal rávesz vkit vmire | zwingen’ # (BécsiK. 127); 2 1513 ’(ellenállhatatlanul) ösztönöz, sarkall | (unwiderstehlich) antreiben’ (NagyszK. 153); 3 1552 ’〈szükség〉 rávisz, rászorít | bewegen, drängen 〈Not〉’ # (Heltai: Dial. H2b–3a); 4 [vkit ~] 1741 ’vkihez könyörög; nagyon kér vkit | anflehen; flehentlich bitten’ (NSz.); 5 1792 ’faggat | mit Fragen quälen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Firtongatni a.)

kényszerget ∆ A: 1585 meg kenszergetoͤm (Cal. 625); 1633 kényszergette (FilKözl. 29: 178); 1682 kinszergetnek (NySz.) J: 1 1585 ’sanyargat; gyötör | martern; quälen’ (↑); 2 1633 ’kényszerít | zwingen’ (↑); 3 1752 ’késztet; buzdít | veranlassen, antreiben; aneifern’ (NSz.)

kényszeredik A: 1659 megkénszeredett [?✐] (MHH. 24: 581); 1691 elkényszeredvény [?✐] [sz.] (MonÍrók. 8: 59); 1768 kénszeredik [▽] (NSz.); 1808 Kínſzeredni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) J: 1 [főleg meg~ik, el~ik] 1659 ’tönkremegy; sanyarog | zugrunde gehen: vegetieren’ (↑); 2 1768 ’kénytelen lesz (vmit megtenni) | gezwungen sein’ (NSz.)

kényszerül A: 1661 elkénszerült [sz.] (MonTME. 5: 512); 1837 kényszerűlsz (NSz.) J: 1 [el~] 1661 ’tönkremegy; sanyarog | ugrunde gehen; vegetieren’ (↑); 2 1837 ’kénytelen lesz vmit megtenni | genötigt sein, gezwungen werden’ # (↑)

kényszer A: 1795 kénszer, kényszer (Szily: NyÚSz.); 1808 Kínſzer (Sándor I.: Toldalék); 1833 kinszer (Fogarasi: Műsz. Coactio a.) J: 1 1795 ? ’erőszak | Zwang’ # (↑), 1808 ’ua.’ (↑); 2 1871 ’kénytelenség | Notwendigkeit’ (NSz.); 3 1880 ’ellenállhatatlan ösztönzés | unwiderstehlicher Antrieb’ (NSz.) Sz: kényszerű 1850 Kényszerü (NSz.)

A szócsalád alapjai, az igék származékszók. |  ⌂  Az alapszó a →kész ’mozgat, indít, hajt’ ige lehet. A szóvégek különféle igeképzők. A szó belseji r gyakorító képzőnek tűnik. Az r > l hangváltozáshoz vö. →illik¹, →iringód stb. A szó belseji n szerepe bizonytalan, esetleg a kénytelen, kénytet (→kény) származékszó analógiájára illeszkedik a szóba.

A kényszer elvonás. |  ⌂  A nyelvújítás korában az igékből jött létre elvonással.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A magyarázat, miszerint az -r képző a korábbi -l műveltető igeképzőből keletkezett, kevsébé valószínű.

☞ Nyr. 59: 100; TESz.; EWUng.→ kész