kény A: 1322 kentelen [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 877); 1322/ kyntelen [sz.] (Györffy: ÁMTF. 1: 877); 1578 kényemboͤl (Bornemisza: ÖrdKís. 131); 1584 kényen (NySz.); nyj. kënyës [sz.] (MTsz.) J: 1 1322 ’akarat; önkéntes hajlandóság | Wille; Neigung’ (↑); 2 1584 ’tetszés | Belieben, Lust’ (NySz.); 3 1584 ’gyönyör; (érzéki) élvezet | Wonne; (sinnlicher) Genuss’ (NySz.); 4 1763 ’csinosság | Nettigkeit’ (NSz.); 5 1763 ? ’kényelmesség; elkényeztetettség | Bequemlichkeit, Verwöhntheit’ (NSz.), 1779 ’ua.’ (NySz.); 6 [jelzői értékben is] 1787–1789 ’erőszakos hatalom | Gewalt’ (NySz.); 7 1805 ’szeszélyes kívánság; szeszély | launischer Wunsch; Laune’ (NSz.) Sz: kénytelen 1322 (↑) | kényes 1578 kenyeskedic [sz.] ’érzékeny | heikel’ (Bornemisza: ÖrdKís. 184); 1584 ’élvhajhászó, kéjsóvár, kéjenc | genusssüchtig’ (NySz.) | kényeskedik 1578 (↑) | kényeztet 1636 kínyeztették (NySz.) | kénytet 1645 kéntatja ’unszol | antreiben’ (NySz.); 1674 ’kényszerít | nötigen, zwingen’ (NySz.)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  A →kéj ’akarat, szándék, hajlam’ főnévből keletkezett. A szóhasadás folyamata csupán a nyelvújítás korában fejeződött be. A 2. jelentés főleg a kénye-kedve ’kedv, óhaj, vágy’  (1584: NySz.) ikerszóban használatos. A 6. jelentés a →kényszerít hatására is keletkezhetett. – A kény főnévből valószínűleg -t határozóraggal egy módhatározórag is létrejött; vö. miként ’(a)hogy’ (→mi²)  (1372 u./: JókK. 1).  ∼  Idetartozik: kényúr ’despota, zsarnok’  (1807: Szily: NyÚSz.), amely német mintájú tükörfordítás; vö. ném. Gewaltherrscher ’ua.’.

☞ Szily: NyÚSz.; Nyr. 59: 99; Grétsy: Szóhas. 186; TESz. kényúr a. is; EWUng.→ kéj, kényelem, ön-¹, önkényUN UEW. № 278